A Veterama 1975 óta az év egyik legfontosabb veterános eseménye. Én 1995 óta igyekszem minden évben kijutni. Rabul ejti az embert a rendezvény hangulata, minden ismerősöm, aki csak egyszer is volt Mannheimben, visszavágyik.
Itt tényleg testközelből lehet megcsodálni soktízezer eurós veteránmotorokat, láthatjuk, micsoda rozsdás, saras, olajos alkatrészhalmokból támadnak fel az akár százéves gépek. Itt nem csak autókat, motorokat, alkatrészeket vásárolhatunk, hanem korabeli relikviákat is, régi fodrász-szerszámtól fogorvosi széken át a porcelánbabáig bármit.
Több mint négyezer kiállító és vagy ötvenezer látogató szállja a meg a mannheimi Maimarkt-geländét, hogy péntek reggeltől vasárnap estig folyamatosan együtt ünnepeljék a veterános hobbit. Esténként a szabad területet nem ürítik ki, mint Imolában a Mostra Scambión: egyes standokon hajnalig megy a bulizás, grillezés, sörözés, hogy aztán reggel táskás szemekkel rendezgessék az eladók a portékát.
Mindegy, hogy háború előtti, a német gazdasági csoda idején vagy a hetvenes-nyolcvanas években készült, német, angol, olasz, francia, esetleg japán járművet keresünk, itt rábukkanhatunk vágyunk titkos tárgyára. Ha alkatrészt keres valaki az éppen aktuáls projektjéhez, jobb helyet nem is találhatna. Jönnek látogatók és kiállítók a világ minden tájáról: japán kereskedők, litván eladók, olasz kiállítók, bolgárok, franciák, svédek - gyakorlatilag egész Európa képviselteti magát.
Egyet nem szabad figyelmen kívül hagyni: ha valaki minden standot meg akar látogatni, 26 kilométernyit kell gyalogolnia a sorok közt. És akkor még nem járt az óriási területen, ahol az eladó autók várják új gazdáikat. Van itt ezer eurós romtól kezdve százezer eurós luxusautóig minden. Tényleg nagy a Veterama, és őrületesen sok a látnivaló.
Idén egy barátom öreg Ford Taunus 17M-jével autóztunk ki. Cimborám új kihívásokat keres, tizenhárom éve kezdte az öreg Ford restaurálását, lassan tizenegy éve használta a kocsit, el akarta adni. Persze a német piacon egy nem német papíros autót nem egyszerű eladni, de végül egy kereskedő – komoly alku után - megvette. Még a restaurálás során összegyűjtött alkatrészek egy részét is sikerült pénzzé tenni. Külön hála olvasónknak, Kriston Pálnak, aki nem csak kiszúrta az öreg Taunust az odaúton, de le is fotózta és elküldte a képet. Szerintem Miki barátom pár év múlva párás szemmel fogja nézegetni az öreg Ford utolsó útján készült képeket.
Idén sokszor kellett visszarohangásznom a kocsihoz, kevés kép készült, így bekevertem a galériába jó néhány tavalyit, illetve az arányokat nézve úgy lenne helyes, hogy az ideieket beraktam a tavalyiak közé. De igazából mindegy is, az időrendiségnek semmi szerepe nincs, a hangulat a lényeg, azt meg a tavalyi képek is pont ugyanolyan jól visszaadják, mint az ideiek. Jó terjedelmes galériát raktam össze (így is vérzett a szívem egy csomó kép miatt, de nem lehet elárasztani a netet a hülye fotóimmal), érdemes végigkattintani, van benne jó pár érdekes fénykép.
Jövőre is lesz Veterama, de érdemes tudni, tavasszal is rendeznek egy hasonló börzét, korábban Ludwigshafenben volt a tavaszi Veterama (egyik hétvégén autós, másikon motoros börze), de 2013-ban új helyszínre költözött: a Hockenheimringen lehet könyékig turkálni a rozsdás vasakban. Ha idén nem is sikerült eljutnom a Ringre, 2014-ben nagyon szeretném, ha összejönne.
Kedves olvasók, önök közül ki járt már a Veteramán?
