Kollégánk, Vályi István a múlt héten meggyőző fölénnyel megnyerte a Totalcar fotópályázatát, mert az olvasók szavazatai alapján ő készítette a legjobb képet az Opel szupercuki kisautójáról, az Adam-ről. Istvánt pillanatokon belül elragadja a világhír, ezért talán ez az utolsó interjú, amit közvetlenül vele és nem a menedzserével készíthetünk.
A magam és az olvasók nevében szeretnék gratulálni a kimagasló eredményhez. Mit éreztél amikor megtudtad, hogy te nyertél? Voltak könnyek?
Mérhetetlen önimádat uralkodott el rajtam, némi merevedéssel párosulva, hiszen a neves és profi fotósok megalázása mindig is jó érzés, pláne egy ilyen amatőrtől. Örömkönnyeket nem, ellenben két-három féldeci házi körtepálinkát elhullajtottam, midőn a Pityergő nevű vendéglátóipari egység 2/A asztalánál (a nyerőgéptől pultirányból balra) mobiltelefonomon megnéztem a végeredményt. (GPS: 48.427075,20.328494)
Hogyan készültél a versenyre?
Kitartó munkával, kellő pofátlansággal és előregyártott mondatokkal (hét mesztic csajt fizetnek a haverok, ha megnyerem) készültem, de a kellő lökést az a tény adta, hogy tíz perccel a vége előtt még egyetlen, árva képem sem volt.
Miért pont ezt a garázsajtót választottad?
Ez nem csak egy garázsajtó, ez A garázsajtó. Sárga hátteret kerestem (bármilyen meglepő, de a sárga-fekete autóhoz illik), de egész Pest megyében nem találtam kielégítő repceföldet, míg a visszaúton észre nem vettem magát az állomást, amit menetből elfoglaltam. Ez az egyik hangár ajtaja. Hogy miért pont? Szimpatikus volt szürkesége, csodás vonalai és lágy illesztési hézagai már messziről szemet szúrtak, a kora reggeli felkelő nyári napot juttatva eszembe és fiatalságomat, amikor ehhez hasonlóan sárga verőfényben szédelegtünk haza egy-egy jól sikerült alkoholtúrát követően, ami mindig kellemes emlék. Fiatalság-bolondság ugye.
Milyen korábbi munkáid alapján ismerhetnek a természetfotózás szerelmesei?
Sajnos sok munkával járó A bodobácsok éjszakai nemi élete c.ciklusom elkerülte a kritikusok figyelmét, ekkor egy időre el is fordultam a természetfotózástól, de ez a nyertes pályázat újabb lökést adhat, évek óta foglalkoztat már például az üregi nyulak közösségi élete az élettér szűkülésének vonatkozásában, talán nekifutok ennek.
Milyen géppel dolgoztál? Ezt a 80-100 és hasonló meseszámok világában otthonosan mozgó olvasók kedvéért is kérdezem.
Az azóta méltatlanul elhalálozott 18-105-ös objektívvel a régi, szerkesztőségi Nikon D90-esen.
Sokan megkeresnek tanácsért a jövő Opel Adam fotósai közül?
Eddig még nem, de Prince már írt és kéri a hangárfal festékkódját, mert a Sexy Motherfucker remasterelt változatához szüksége lesz egy női mellbimbó alakú gitárhoz és szeretné, ha sárga lenne. (Nem mellesleg a klipben a kor legkirályabb verdái: 850, LS400, RX7 is feltűnnek, mind a Mester saját autói.)
Mivel biztatod őket? Lehetséges hasonló eredményt elérni egy mobiltelefonos kamerával?
Természetesen. Leginkább iPhone-nal és hivatalos fotósmellényben a Hungaroringen. Mostanában elterjedt divat lett, várom már a gyomorra akasztott Pajtás-fényképezőgépek feltámadását. Bízom a retróban.
Mit kezdesz a rangos elismeréssel? Van még fölfelé a pályádon?
Természetesen portfóliómban elhelyezem magát a Mester-címet, remélhetőleg felfigyel rá a Robert Capa alapítvány és valami kellőképpen zsíros állást kínál majd fel, amelynél dolgozni nem kell, így maradhatok a Totalcarnál, csak több pénzt keresnék. Határozottan érzem, hogy a kitartó munkának van eredménye és egyszer majd engem is korrumpálni kívánnak több millió forinttal az egyes autógyártók. Ha ezt elérem, akkor elégedett leszek, Jeremy Clarkson is lám, milyen sokra vitte.
