Ha megy, nagyon megy. Ha áll, nagyon áll.
Körülbelül két éve úgy éreztem, hogy kezd kihalni belőlem a vezetés szeretete köszönhetően a napi rutin vezetésnek (munka oda-vissza), már rég nem vágytam csak úgy autókázni a hétvégéken. Hollandiában élek, itt amúgy is jobbára érthetetlen fogalom a vezetés, mint játék - köszönhetően a sok kamerának és a kanyar szinte kizárólag 90 fokos értelmezésének.
Én közel fél évig néztem az interneten található hirdetéseket, hogy hátha feldob a víz egy nekem megfelelőt. Dízelből annyi van, mint égen a csillag de ha a benzines a kiválasztott akkor bizony nem túl rózsás a helyzet.
Igazi meglepiautó és naggyonn megy
Amikor megláttam, azonnal beleszerettem, a tesztkör alkalmával alaposan megizzasztottunk vele egy VTi Civic-et. Borzasztó jó autó, ha behozták volna Mo-ra anno, rengeteg lenne belőle...
Mivel a külső nem gyári teljesen + márkajel sincs rajta, mindig megkérdezik, hogy mi a rossebb ez?! Persze aztán hüledeznek, h Suzuki...
Sajnálatos módon az utcán nem nagyon merem hagyni, mert annyi rosszindulatú és irigy ember van, hogy nem biztos hogy reggel ott lenne ahol utoljára hagytam este. Garázst bérelek neki, ennyit megér a nyugalmam. Második autónak használom, napi használatra nem alkalmas.
Két szerelő nem tudta megmondani mi baja van, majd a harmadik szerelő átbogarászta az egész elektronikát mire kiderült, hogy a vezérlés egyik alkaatrésze mondta fel a szolgálatot.
