Még december végén született egy véleménycikkünk egy illegális ladás megmozdulást kommentálva, amelynek nyomán kaptunk az érintett szervezőktől és résztvevőktől hideget-meleget. Születtek kommentek pro és kontra, voltak normális hangvételű és minősíthetetlenül gusztustalan hozzászólások is. Vályi Pista meglehetősen indulatos cikke sokaknál kiverte a biztosítékot, de ugyanakkor talán még többen valóban megértették, mi volt a probléma a ladaracing.hu által szervezett eseménnyel kapcsolatban.
Nem, nem az, hogy Ladákkal ment a bohóckodás, ezt jó lenne mindenkinek felfogni. Épeszű ember nem fog lenézni, kritizálni valakit azért, mert Ladája van. Nem csak azért, mert ez szemellenzős autó-fasizmus lenne, hanem azért sem, mert rendes autóbuzi tisztában van vele, mekkora különbség lehet Lada és Lada között (minőségben és ráfordított munkában, összegben, szaktudásban is). Ami sokakból indulatokat váltott ki, az a szervezett káosz és konstans balesetveszély. Én utólag is furcsállom, hogy van bárki is a világon, aki kockára meri tenni a klubja, szervezete jó hírnevét, megítélését egy ennyire felelőtlenül összerakott eseménnyel.
Én tökéletesen megértem, ha elégetlen szénhidrogént inhaláló autóbolondok szeretnének egy jót autózni – én is így vagyok ezzel. De én speciel soha nem mertem volna egy olyan körforgóban elrúgni a kocsinak, aminek a peremén százak kurjongatnak. Néha nagyon kevés kell, hogy valaki meghaljon, vagy „csak” egy életre megnyomorodjon (ezeknél az eseteknél még csak tonnás autók sem voltak jelen). Valahogy jobban érzem magam, ha ilyenkor nincs senki a közelemben, vagy ha mégis, akkor kordon mögött állnak, és bármi is történne, szakszerű segítségre számíthatok.
Sok megoldás van arra, hogy az ember mind önmagára és autójára, mind a nézőkre vonatkozóan a lehető legkisebb rizikóval csapathasson. Egyik ezek közül a pályanap. A ladás cikk után megmozdult valami, írtunk is róla, hogy egy lelkes csapat nekiállt, és villámgyorsan ledumálta a Rabócsiringgel –ahol korábban csak rendes, gépkönyves, de minimum becsövezett versenyautók mehettek fel a pályára- az I. Kelet-magyarországi Pályanapot. Nem kellett hozzá sok: lelkesedés, akarat, és egy kis munka. Így március 3-án bárki odaállhatott a rajtvonalhoz, hogy kipróbálja, mit tud a gép, meg a sofőr.
Nem volt kérdés, hogy ilyen előzmények után a Totalcar is lemegy, és megnézi, hányan élnek a lehetőséggel, és milyen lesz a hangulat. Mert ugye sok kommentelő tette szóvá: nem csoda, hogy így csapatnak sokan, hiszen Debrecen környékén, de egész Kelet-Magyarországon nincs lehetőség a megfelelő keretek közti örömautózásra. Lássuk, érdemes-e a továbbiakban is jogosítványt kockáztatva, illegalitásban veretni.
Minden elismerésem a lelkes amatőr szervezőké. Alig két hónapjuk volt az egész hacacáré leszervezésére, arra, hogy a lehető legtöbben ne csak tudjanak az eseményről, de el is jöjjenek. Ez nem sok idő, ráadásul nagyon az idény elejére időzítettek, nem mindenki tudott hadra fogható autót villantani a tél legvégén. Nézőknek ingyenes volt a belépés, aki pedig nem csak szájjal adta a gázt, egy tízesért egész nap autózhatott az egymást követő csoportok valamelyikében. Első rendezvénynek, ami a semmiből lett hirtelen, a közel huszonöt autó, és a lelkes nézőközönség komoly eredmény.
A pálya maga sokkal kisebb, mint a Hungaroring, vagy a Slovakiaring, de ez nem feltétlenül hátrány. Így is volt olyan kanyar, ahol bőven százhúsz felett kezdte el taposni az ember a féket, és a sok, gyorsan egymás után következő ív komoly koncentrációt és összeszedettséget igényelt. Egy kezdőnek is jó kihívás, és egy gyakorlottabb pályajáró is leizzadhat az etap végére. Talán csak a bukótér mérete feszélyezhette a sofőröket egyik-másik kanyarban, de a gumifalig így sem könnyű eljutni. A nézők pedig tökéletes biztonságban voltak mindenhol. Illetve tudjuk, versenypálya mellett abszolút biztonságos pont nincs, de nagyon kicsi az esély, hogy a több méter magasan állóknak akár csak haja szála görbülne. A pálya mellett pályabírók felügyeltek a rendre, és a legfontosabb, hogy végig készenlétben állt egy mentőautó és annak teljes személyzete, ha esetleg mégis valami baj történne.
Nagyon kíváncsi voltam az autó felhozatalra, őszintén reméltem, hogy sok ladás vagányt fogok látni, akik úgy kenik a gépeknek, hogy a hátamon is feláll a szőr. Persze arra is készültem, hogy majd dacból nem jön el egy sem. Szerencsére, ha nem is sokan, de eljöttek: bár csak két Zsigát láttam, azok viszont rendesen el is volt forgatva. Az egyikbe előző nap lett becsavarozva a tolókerekes váltó, a mozgásán is látszott, nem nagyapó telekrejárós VAZ motorja van benne.
Érdekes módon több Swift volt a pitben, mint Lada, sőt BMW-ből és Toyotából is többet számoltam. Voltak, akik látványosan, driftelve mentek a pályán, de a két Golf és a Peugeot 306 is igen élvezetes látványt nyújtottak: a Golfok az egyik visszafordítóban igyekeztek megjelölni a területüket, mint a kankutyák, emelgették a hátsó lábukat. A 306 is hasonlóan viselkedett, de sokkal keményebb futómű volt alatta, gyönyörűen forgott a motorja, és gyors is volt, mint a fene, 49 másodpercnél egy köre sem volt rosszabb.
Én is megkóstoltam a pályát, egy etap erejéig felmerészkedtem az öreg Mazda 323-mal. Az élvezetnek csak az szabott gátat, hogy visszaraktam az eredeti üléseket, így viszont sisakban már nem férek el rendesen, a tető túl alacsonyan van. Félrebillentett fejjel, előregörnyedve kicsit darabos volt a mozgásom, és a pályát sem nagyon tudtam kiismerni, de komoly adrenalin-fröccs volt. Az ötven másodperc alatti időknek a közelében sem jártam, de az egyik körön sikerült 53-mal kezdődő időt mennem, ennek azért már örültem. Majdnem elfelejtettem: mindenkinek az idejét mérték, nem kellett transzpondert sem bérelni.
A rendezvényt egyértelműen sikerként kell elkönyvelni, erős kezdés ez, ráadásul a következőre már egész biztosan többen ellátogatnak. Akár olyanok is, aki csak a mindennapi használós autóval szeretnének pár kört menni a versenypályán. Mert úgy is nagy élmény ám, nem kell sok száz lovas, becsövezett autó a jó mókához. Legközelebb, remélem, már sokkal több Lada is lesz a pályán, mert ennél jobb lehetőség nem kellhet, hogy megmutassák, mire képes egy jó Zsiga. És nagyságrendekkel olcsóbb egy pályanap, mint a szilveszter előtt kiszabott helyszíni bírság.
