A 80-as évek közepén sikerül szert tennem egy példányra, ami nem is volt olyan nehéz dolog, mivel egy erre a típusra szakosodott szervizben dolgoztam. Sajnos ezt az autót néhány hét használat után, egy enyhén szólva ittas autóstársunk teljesen leamortizálta. Így lett viszont egy donor autóm.
A kocsi komfort fokozata az szinte semmi, kemény ülések, kis láb és fej tér, id?sebb emberek és miniszoknyás lányok számára a beszállás rettenet, de viszont nem kell félni, hogy ránk szólnak, hogy rázzuk le a lábunkról a sarat meg hasonlókat mert ha belül megtelik sárral akkor csak ügyesen kell vele parkolni és kislagozni a belsejét és kifolyik bel?le a sár.
A helyzetet nehezítette, hogy egy darab eladó sem volt. Így elbaktattam a ZClub idénnyitóra, hátha lesz valami eladó, de ott sem bíztattak sokkal.
Én szándékoltan ilyet kerestem, piros színben, ezüst Tridionnal, mert ez a kivitel tetszett meg, amikor kölcsön kaptam egy ugyanilyen gépet egy rokontól 1 hétre, néhány éve.
Ultramaratonista antidepresszáns
napi használatban van, télen egyszerűen nem indul, de elvben minden létező gondon túlvagyok. elvben.
