Szóban forgó tárgy nem a kínai bazárból érkezett hozzánk, szerencsére még csak nem is a manager shopból. Egy igazi Parker toll (rendes nyílvesszős beakasztóval a végén) a szóban forgó tárgy, amelynek kiváló voltáról két, hozzám igen közel álló nő is nyilatkozni tudna, ha bármelyikük itt állna mellettem a posztírás nehéz és felelősségteljes perceiben.

Így csak emlékezetből, a tényeket nyilván némiképp rugalmasan kezelve tudom önök elé tárni eme tollak kiválóságát: a nővéremnek 1972-től pár éven át ilyen tolla volt, amiért a Budapest, II. kerület, Móricz Zsigmond gimnázium megfelelő évfolyama egy emberként utálta. Hiszen az akkor elterjedt Pax és Pevdi márkájú golyóstollakkal ellentétben a Parkert jó, gépszerű érzést volt csattintani, mindig fogott, amikor a hegye papírt ért, és nem hagyott kék, trutyis golyóstollsár-foltokat mindenen, ha nyitva maradt. A másik hozzám közelálló nőnemű személy a feleségem, aki pedig az én anyukámtól kapott még vagy tíz évvel ezelőtt egy Parkert. Az a toll azóta sokat látott, már nem csattan olyan fickósan, tény, de a betét (eredeti Parker cseredarab) még mindig csodásan ír, a vonalakban nem ismert tréfát. Ja, és inkontinencia-problémái sincsenek, naná.

Nos, egy ilyen, csodás, egy kutya vagy macska életében örökkévalónak tűnő időre, de egy ember életciklusában is jókora helyet kitöltő szakaszra méretezett Parker golyóstoll tulajdonosa lehet az, aki először, pontosan megválaszol egy egyszerű, az én általam 2012-ben írott cikkek közül egyvalamelyikben szereplő megállapításra vonatkozó kérdést. A toll különlegessége, hogy bár a Hankooktól kaptuk, a repi-márkajelzés csak a dobozán szerepel, magán a tollon nem, idegen tollakkal ékeskedés gyanúja tehát félretaszítva:

Melyik autónak lehetett mellette állva tablet PC-n megtekinteni a mechanikai egységeit?

A szerencsés nyertes nem csupán a kiváló Parkerrel, hanem egy toyotás pendrive-val is gazdagabb lesz a Totalcar Jézuskája jóvoltából.