Vettem egy Cromát! - Frissült a Digó limó
És tényleg nem hazudok. 100 ezerért árulták, annyiért nem fogom otthagyni. Adtak még hozzák két utánfutó alkatrészt, 8 ajtó, 8 ajtókárpit, 3 lökhárító, csomagtérajtó, 3 műszerfal, kb. 10 kilincs. Stb.
Nos, kezdjük az elején. Mikor elkezdtem dolgozni és sokat voltam a németeknél, és láttam ahogy jó időben hopp, rögtön előkerül az összes kabrió ami csak a Földön van, na akkor jöttem rá, hogy ez nekem is kell. Persze már akkor biztos volt, hogy nem játszanak a Z4-sek, MX-5-k, 3-as, meg A4 kabriók.
A története egy szerencsétlen időszakban kezdődött, amikor úgy gondoltam, hogy fuvarozni fogok. Épp egy munkaerő kölcsönzőnél voltam alkalmazásban és bejelentették, hogy 10 nap múlva átraknak egy másik cégükhöz, ergo ugrik a 3 hónapos folyamatos munkaviszony. Ezért kifutottam a fővárosi autópiacra és megcéloztam a legolcsóbb, nem rozsdás dobozost. 600 000 Ft-ért... A 3/4-ét hitelből.
Korábbi autóimhoz képest nagyon jó, kényelmes, jól gyorsul, jól rakodható. Különösen élvezem az első futóművét és a kormányszervót, viszont az egyenesfutás a hátsó beállítási hiba miatt rossz. Ámde, sokkal többet fogyaszt, mint amit a gyár közöl.
A történet ott kezdődött, hogy van egy kétütemű Wartburgom, amit nagyon szeretek. Aztán megnősültem, és született - egyelőre - egy gyermekem, ami önmagában még remekül megfért volna a Wartburggal, csak annyi a probléma, hogy szabadidőm egyre kevesebb, és azt is egyre inkább egyéb dolgokkal kell töltenem, így aztán a Wartburgra nem jut elég.
