A mai napra öregmerci szerelgetést terveztem. Aztán öcsém hívott reggel, hogy tudok-e róla, hogy a hétvégi Mercedes-csillagtúra rajtja ma délelőtt van a Roosevelt Széchenyi téren (nem is tudom, átnevezték már?), mert éppen most voltak bent náluk a reggeli műsorban a szervezők. Alapvetően viszolygok az ilyen elitistának tűnő rendezvényektől, de arra gondoltam, láthatok ott számomra is érdekes autókat, egyik ismerős biztosan ott lesz az állólámpás mentőjével, szóval robogóra kaptam, irány a belváros. Végül is, a W108-as szerelgetése mellé, betétprogramnak nem is rossz.
Már az Andrássy végén elkezdett bedugulni a forgalom – áldottam az eszemet, amiért nem kocsival jöttem. Kerülgetem a gyönyörű időben egy helyben álló autókat, láttam, szemból már jön pár OT rendszámos Merci. Közben elhaladtam egy tekintélyes Mitsubishi konvoj mellett (basszus, már annyiszor el akartam vinni a Sigmámat egy ilyen Mitsubishis rendezvényre, kicsit lehessen a sajátjai között, de eddig egyszer sem jött össze), a dugó egyre sűrűbb lett, az Oktogonhoz érve (Oktogonnak hívják még?) piros-kék zsizsgést láttam. Ha valahol ennyi villogó van egyszerre bekapcsolva, ott vagy forgalmat biztosítanak, vagy baj van.
Nos, itt sikerült összejönnie mindkettőnek. A Mitsubishi-konvojt biztosító rendőrmotorosok egyike elé a megkülönböztető jelzések ellenére kihajtott a Burger King előtt egy autós. Hogy pontosan mi volt, fogalmam nincs, az eleje kompletten megsemmisült. Szerencsétlen motorosrendőr pont úgy kapta el az autót, hogy a motor bal hengere akadt bele a kocsi elejébe. Pontosítok, a motorosrendőr nem volt szerencsétlen. Nagyon is szerencsés volt, egyetlen karcolás nélkül megúszta a dolgot. A motor viszont feláldozta magát gazdájáért, ami csak kiállt róla, az letörött, az ütközés ereje kitépte a bal oldali bukócsövet a rögzítési pontjából, de láthatóan a legnagyobb energiafelvevő a jobb oldali henger volt.
Sokszor hallottam már BMW bokszerekre panaszként, különösen az endurókra, hogy irtózatosan könnyen sérül a szelepfedél, szerencsétlenebb esetben bukáskor az egész hengert le lehet tépni. Ennek a motornak a hengere nem szakadt le, sőt, a szelepfedél sem sérült látványosan, de egész biztos vagyok benne, a nagy fehér bálna ezzel az alutömbbel tépte szét az elsőbbséget meg nem adó sofőr autójának elejét. Szolgált 15 évet -az öreg bokszer 1996-os évjáratú volt, ahogy így elnéztem, minimum gazdasági totálkár.
A két jármű összecsattanása után a BMW még átvágódott az Oktogon túloldalára, mázli, hogy útközben semmi nem volt előtte, de egy, a röppályája végén parkoló Opel lökhárítóját még meggyűrte, közben átfordulva a motor bal oldalán is rombolt az aszfalt. A felhasadt üzemanyagtartályból vékony sugárban folyt a benzin a forró kipufogókra, ezért a szerencsétlenül járt rendőr egyik kollégája a leghamarabb keze ügyébe kerülő Fantás palackból kilocsolt üccsivel igyekezett hűteni a rendszert.
Az ügymenet teljesen profi volt, nem volt semmi heves érzelmi kitörés, igaz, mikor én a helyszínre értem, már akár 30-40 másodperc is eltelhetett az ütközés óta. Az egyik motorosrendőr higgadtan elemezte az esetet az autós ellenféllel, mindenki a dolgát végezte, jöttek a tűzoltók, leszórták homokkal a kiömlött folyadékokat, minden eshetőségre felkészülve egy tűzoltó porral oltóval felszerelkezve ügyelt, ne legyen még melegebb a helyzet.
Egészen hihetetlennek tűnt a roncsokat látva, hogy senkinek nem lett baja. Szerencse ez ilyenkor mindenkinek, a motorosnak, meg az autósnak is. Nem mindegy miért kel felelnie a baleset okozójának- Stohl Buci esetében is megemlítette Ommm, hogy ha nem olyan autókkal történik a baleset, amilyenekkel, Bucinak lehet, hogy egy emberélettel kellett volna elszámolnia a bíróság előtt. A balesetet szenvedett rendőrrel még a ruháját is átnéztük, de semmi nyomát nem láttuk a bukásnak. Szerencsére az autónak is voltak tervezetten gyűrődő, baleset esetén energiát roncsolódással elnyelő elemei, és a motor felépítése, a kiálló henger, a bukócső is segített, hogy ne egy pépessé roncsolt lábú rendőrt kelljen az eset után rokkantnyugdíjba küldeni. Apropó nyugdíj: a rendőr srácnak volt egy fontos mondata: nem valószínű, hogy egy ilyen buktát 57 évesen is baj nélkül tudott volna abszolválni.
Tudom, demagógnak tűnhet itt is előszedni a korkedvezményes nyugdíj témáját, de talán segít megérteni, miért is alakult ki ez a gyakorlat. Az, hogy például a motorosrendőrök mindennapja erősen stresszes, nem hiszem, hogy bármilyen motoros számára bizonyításra szorulna. Az ember motoron másfajta veszélyeknek van kitéve, mint egyébként, folyamatosan figyelnie kell mindenre, hiszen egy apró baki is sokkal súlyosabb következményekkel jár, mint autóban. Ha ezt még megspékeljük pár kéklámpás vonulással, súlyos közlekedési balesetnél helyszínbiztosítással (esetleg olyannál, ahol a saját kollégájuk maradt az aszfalton), konvoj biztosítással, nem nehéz belátni, hamarabb elhasználódhatnak az ebben a munkakörben dolgozók, mint a nagy átlag.
Arról, hogy egy motorosrendőr megkülönböztető jelzésekkel való vonulása mennyire idegfeszítő lehet, az jutott eszembe, amit egyik ismerősöm mesélt, aki korábban motoron is szolgált: ha sietni kellett, inkább fel sem kapcsolták a szirénát, csak a kék lámpát, mert az emberek teljesen összezavarodtak a vijjogásra, és rendszeresen a nagy sebességgel közeledő motoros rendőr elé kormányozták a kocsit.
Tudom, nem kötelező motorosrendőrként szolgálni 50 évesen is, lehet aktát tologatni, meg traffipaxolgatni, hogy a többi ilyenkor előjövő sztereotípiát most ne is említsem. Az előbb említett barátom például egyike azoknak, akiket még a saját kollégái is hobbirendőrnek hívnak, és csak akkor fog nyugdíjba menni, ha kényszerítik rá. Ő szereti ezt a szakmát, de legalább megvan a lehetősége, hogy miután szolgálati évei során lőttek már rá gépfegyverből, dobtak rá kézigránátot, lökték fel rendőrmotoron, valamivel hamarabb menjen el nyugdíjba, mint legtöbbünk. Döntse el mindenki maga, nagyjából egyensúlyban van-e a mérleg akkor is, ha a rendőr/tűzoltó, stb. által elvégzett munka van az egyik serpenyőben, az érte kapott fizetés és juttatások a másikban, de ebből tálkából kivesszük a korkedvezményes nyugdíjt.
Ami pedig a baleset tanulságait illeti: jó volt látni, hogy nem a szokásos fehérpólós nyári ruha volt a motoroson (ami lássuk be, lehet, hogy kényelmes, mert kánikulában nem izzad bele úgy az ember, de egy kis bukásnál konkrétan semmiféle védelmet nem ad), hanem egy egész tisztességesnek tűnő motorosruha. Kicsit jobban figyeljünk a forgalomra, különösen most, hogy megint kezdjük felhúzni az ablakokat, hogy a klíma segítségével kirekesszük a városi forróságot, meg utcazajt. Így a szirénát is nehezebb meghallani. Nem csak a rendőrt, a mentőt, tűzoltót is később vesszük észre. Nekik pedig a KRESZ szerint is jár az elsőbbség, ez nem eldöntendő dolog. De ha a KRESZ nem elég érv, hallgassunk a józan eszünkre, és figyeljünk oda a kéklámpásokra.
