Szívem csücske az ötvenes listából ez az ajándék, még jó, hogy már megvan, mert ezt elloptam volna, akárki nyeri meg. A magyar busz és a hazai buszozás története szerintem bárkinek extra érdekes lehet, aki harmincon túl van, és itt töltötte az elmúlt évtizedeket. A fiatalabbakat azért nem érinti, mert ők már lemaradtak a faros Ikarusról és a 620-asról, amúgy is, közülük sokat már autóval hurcoltak oviba, isibe.

 

A többieknek azonban őrületes olvasmány – egy bizonyos Széki Dezső nevű úriember 1949-ben szolgálatba állt a BKV-nál, és egészen 1980-ig fotografált mindent, amit munka közben látott. Volt kalauz, sofőr, mindenről naplót írt. Ezeket a képeket és jegyzeteket pedig Legát Tibor, az ismert narancsos (egyébként kiváló tollú) szerző összegyűjtötte, majd könyvekből, archívumokból összevadászta a korszak budapesti közlekedéséhez tartozó tényeket, majd erre a szálra felfűzte a sztorit. Korrajz, referenciamunka, regény, minden egyszerre.

Ügyes grafikájú, kiválóan tördelt könyv, jól pengeti a lelkekben a húrokat, a szem élvezettel siklik a lapokon, illusztrációkon, de olykor percekre elakad a bensőséges, bájosan szemcsés fotókon. Lesz, aki könnyes szemmel teszi le, de akit épp csak megérintett e kor szele, azt is érez egy kis facsarást a szívben a végére, ezt garantálom. És persze minden nagyobb kép mellett ott egy egyperces történet – Legát nem tagadta meg önmagát, és sztorikat gyártott. Ezek jók.

Nos, ez a nagyjából A4-es szélességű, négyzet alakú, kemény kötéses, 240 oldalas könyv, az idei karácsony egyik legfontosabb autós vonatkozású újdonsága most az öné lehet. Jó dolog, higgyék el, én egy Vámos Miklóst hagytam félbe miatta, hogy kiolvassam. És felfaltam, mint cica az aranyhalat, a család tömött sorokban várt rám reggelente a vécé előtt. Ez itt, persze egy vadonatúj példány…

A kérdés: Melyik színészére hasonlít az 55-ös Ikarus kipufogóhangja? Válasz valahol a Totalcar rejtett bugyraiban.

(A könyvet maga a szerző, Legát Tibor ajánlotta fel.)