Itt vannak azok az izék, amikkel nem tudtam mit kezdeni a párizsi szalon után. A cikkhez nem voltak elég fajsúlyosak, sehogyan sem lehetett őket logikus csoportokba fűzni, kihagyni őket viszont vétek lett volna. Hát álljanak itt, egy Belsőség-posztban, teljes összevisszaságban.
A legfurább marslakók abban a pavilonban voltak, ahol a Lotus Evorát, az új, négyüléses, V6-os Toyota-motoros középmotorost kiállították, illetve a magyar Solo-Duo csapat is itt kapott egy nagyobbacska sarkot. Ezekről azonban írtam már a szalonról szóló beszámolóban, jöjjön a reszli. Ami talán még sokkal érdekesebb.
Például találtam egy csomó vadiúj Porsche 356-ot. Nem akármilyen 356-ok ezek - kábé annyira néznek ki Porschének, amennyire epernek tűnik a joghurtbeli darálék. De felismerhetők, már ez is valami. A Pierre Gérard Organization, azaz PGO autói ezek, farukban Porsche- vagy VW-bokszer helyett Peugeot 206 GTI-ből származik a motor, de azért állítólag így sem lomhák, mert a tömegük egy tonna alatt van.
27 éve létezik a cég, az Apal-buggyk gyártási licencével kezdte, ma Speedster néven 356 (jellegű) kabriót, Cevennes néven pedig egy új terméket, kupé ál-356-ost is forgalmaz. Utóbbinak olyan a farformája, mintha Frankenstein kreálmányának a fejéről vették volna a mintát. Olvastam egyszer egy cikket a Speedsterről, sportkocsiságához képest kicsit gyengének, viszont nagyon élvezetesnek és jó minőségűnek tartotta a tesztelő. Aki szeretne egyet, 12-13 millió forintot tegyen félre, és készüljön egy hosszú franciaországi utazásra, mert csak ott árulják.
Lépek odébb, ez a kocsi a szomszédos standon oldalról valami fura Smartnak néz ki. Aztán szembekerülök vele. Úristen, hiszen ez egy hal! Oldalirányban egyáltalán nincs kiterjedése! Még jó, hogy már a PGO-nál elmúlt a tüsszögésrohamom, mert ha itt jön rám, felborítottam volna az egész kínálatot. Hova fér ebben az utas?
A kötelező névjegyátadás, kérdezősködés után kézhez kapom a prospektust, és módosítom a kérdést: hova fér ebbe két utas? A szóban forgó autó, motor, őőő... csukott robogó - na jó, hagyjuk a kategóriákat, itt csődöt mondanak - egy Lumeneo Smera nevű valami. Két darab, egyenként húsz lóerős villanymotor hajtja, 150 kilométer az elméleti hatótávolsága, súlya 400 kiló, és 130-at megy. 130-at!?!?!?! EZ????..... Hát persze, szélcsendben, támasztókerékkel.
Aztán megvilágosodok. Akár a Piaggio MP3 első kerekei, ezek is dőlnek, elöl és hátul egyaránt, ráadásul komoly futómű van a szardíniás doboz alatt. Pontosan úgy közlekedik, mint egy motorbicikli, csak négy keréken. És hol férek be? Nyílik az ajtó (meglepő, de a súlyától még mindig nem borul fel a Smera), feltárul az első ülés. Ökörszarv-kormány, akár a Messerschmitt Kabinrollerben, vasalódeszka-ülőlap, és még háttámla is akad, igaz, az oldaltámasztás olyan szűk rajta, hogy a lapockák közét nyomja. Rámcsukják, fulladozok, két napnyi workout, és kirepedne az ajtó. Így csak nyom.
Dzsárááááám! A támla mögött további bézsszínű bőrfelületeket pillantok meg a félhomályban. Oda még állítólag be tud ülni valaki. "Köszönöm nem" - hárítom el az udvarias tessékelést, hiszen a múltkor egészen közelről megnéztem a kalodát a sümegi vár kínzószobájában, annyi elég volt az ilyesféle élményekből. A piros autó (motor, robogó), amit nyitogatnak nekem, csak egy "wood mock-up", azaz famodell, de a másik, a kék példány működik is, az szerepel a prospektusfotókon. Szerencsére sikerül elmenekülnöm, mielőtt tesztkörre invitálnának, bár kétségkívül érdekes a koncepció.
Aztán meglátom életem első Tesla roadsterét. Narancssárgában, kis tetővel. A világ első, szériában gyártott, ütőképes, elektromos sportkocsiját, Orosz doki jóvoltából többször szerepelt már itt a Belsőségen. Alapja a Lotus Elise, és állítólag csaknem olyan jó vezetni, ami azért mérce. feltárom az ajtót, beülök.
Arra ugyan nem számítottam, hogy meghallgathatom a motor alapjárati duruzsolását, hiszen ennek nincs ilyen, de azért valami diszkóeffeketet, egérmozit végignéztem volna, ahogy ráadom a gyújtást, delejt, a fene tudja hogy hívják ezt villamoséknál.
De nem, ilyen a szerencsém - csak egy kéken derengő panel fogad a műszerfal bal szélén: "tansmission error, service required", meg egy világító check engine-jellegű lámpácska a műszerfalon. Még jó, hogy nem vettem, most bosszankodhatnék.
Tovább valami metálpiros borzalomhoz. Sbarro embléma van az elején, Franco Sbarro agymenéseitől pedig megszoktuk már, hogy abszolút használhatatlanok, elvontak, de érdekesek.
Ez itt egy három nyomon futó négykerekű, elektromos jármű, LSD-ajtókon át lehet a belsejébe jutni, a helykihasználása egyenesen borzalmas.
Ugyanettől a cégtől találok odébb egy oldalkocsis motort is, bár ez sem az a tipikus üzbegisztáni, szikvízszállító Dnyepr, inkább fura szobornak mondanám. Ha az előbb lekalodáztam a Lumeneo Smerát, elnézést, valójában ez a Sbarro izé az. Beül szerencsétlen vezető a kalodába, a felesége rácsukja a guillotine - bocsánat - burkolat fölső részét, majd jól nem ül be mellé, mert az oldalkocsi semmire se jó, csak arra, hogy stabilizáló szárnyprofilt képezzen az óriási peremkerék és a motor között.
Már bocsánat, de ekkora baromságot... Látszik, hogy a kelepcébe szorult vezető fel se tudja annyira emelni a fejét, hogy kilásson a sisak lyukán. Jobb híján tép, kétszázhatvannal, a motor előtt harminc centire szegezett tekintettel. Franco bácsi, Franco bácsi, miért nem maradt inkább a Golfok szárnyasajtósításánál? Így rövidesen a Rinspeed fogja uralni a soha meg nem valósuló tanulmányautók szcénáját.
Akkor már inkább a másik, grafitszürke motor, azon legalább kényelmesnek tűnik a hasalás. Igaz, az meg éppen a motorozást vonja ki a motorból, hiszen négykerekű, ami akkor sem előnyös, ha a kerekeken dőlni tud a váz.
Kanyar vissza a bejárat felé: Venturi-stand. Szénszálas műanyag plecsni, négy kerék, elektromotoros hajtás, és akárcsak a Lumeneónál, itt is két fő egymás mögött. De a koncepció teljesen más, itt a nagy felületre hajtottak az alkotók.
A katamaránhoz hasonló Astrolabet 3,6 négyzetméternyi, nagy hatékonyságú, jó időben, nappal 600 wattot termelő napelemmező borítja. 120-at megy, egy jó napon a 110 kilométeres hatótávolságból 15-öt a napelemekből származó áram fedez.
Maradunk a Venturinál, ahol egyébként az Eclectic a nagy szenzáció. A hajtásához szükséges áramot a tetőn elhelyezett napelemekből (napi 7 kilométer, jó esetben), a konnektorból (5 óra töltés kell neki), vagy a külsőleg hozzácsatlakoztatható szélturbinából kapja. Három ülés, Fiat Multipla-stílusban.
Egyébként nem a Tesla, hanem a Venturi készítette el az első, közel sorozatgyártásig eljutott villanysportkocsit is: A Volage négy, Michelintől származó kerékmotorral működik, teljesítményük összesen 220 kilowatt, a gép 0-100-ra 5 másodperc alatt gyorsul, a végsebessége 150 km/h, 90-es tartós tempónál 320 kilométer a hatótávolsága. Jó lehet.
Még mindig a Venturi. Az Eclecticből indultak ki, és kaptak egy napelemes villanyautót, címezték a new yorki rendőrségnek. Képzelem milyen lenne leszorítós üldözésbe keveredni egy ilyen hintaággyal Harlem és Bronx között, egy nitrós Charger elkapásakor.
Szerencsére azért nemcsak anorexiás, amperszagú elektromobilok kaptak helyet ebben a csarnokban, találtam igazi autót is. Apollo - szerepelt a táblán, és a lábam remegni kezdett a Mercedes 300SL-stílusában, hosszában tengelyezett, emiatt keresztben felnyíló szárnyas ajtó láttán. 1200 kiló, hengerenként ötszelepes, 4,2-es, V8-as biturbó motor, 650 LE, 850 Nm, 360-as végsebesség, 3,0 másodperces 0-100-as gyorsulás. Igazi szupersportkocsi tehát, nyammm.
Ez a pavilon kifújt, még egy másikban találtam néhány érdekes járművet - abban, ahol a Mega-, Aixam-, Ligier-fajta minik voltak.
Például egy sugárhajtásos, 6500 lóerős, és 700 kilós Funny Cart, amelynek gyorsulását nem másodpercekben, hanem G-ben adta meg a kiállító.
Hogy mennyi? 6. Ha úgy vesszük, ez a kocsi beleillik a Tesla-, Solo-Duo-, Lumeneo-, Venturi-vonalba, mert kíméli a benzintartalékokat, hiszen nem fogyaszt benzint... Csak kerozint, azt hektoliterszám.
Volt még rombusz kerékképletű motorkvadricikli a Devese Designtól (ennyi lóerőt adni olyan vezető alá, akik két keréken menni se tud...), a végén pedig lementem a boltos szekcióba. A póló-, sapka-, víz nélküli autómosószer-árusok mellett legalább egy tucat modellautó-boltot találtam, mindben fullasztó volt a kínálat. Költöttem pénzt is, kisebb fiú, nagyobb fiú, apa is mind kapott vásárfiát, közben érdekes leletre bukkantam az egyiknél.
Egy Norev-féle Renault Thalia, azaz, ahogy arrafelé nevezik, Symbol. 1:43-as, tehát viszonylag kicsi modell 33 euróért, ami barátok között is nyolcezer forint jobbik része. Ilyenre vetemedni... Ezek a modellgyártók nem gondolnak a kiskorúak szellemi fejlődésére?
