Feleségem nem szereti a BX-et. Minden áldott nap elmondja, hogy vegyek valami rendes autót, mert a télen ezzel nem fogok tudni bejárni. Némi igaza lehet, mert a szomszédok szép sorjában veszik az összkerékhajtású kocsikat. Biztosan telebeszélték a fejét. Automata váltós, összkerekes autók iránti sóvárgás következik, a jellemfejlődés fontos lépésével a végén. Csiki-csuki.
Ha a használt kocsikat lehet böngészni a neten, általában én vagyok a felbujtó. Rajtaütésszerűen bombázom linkekkel a családomat, a barátaimat és a kollégáimat. Ezúttal a Kedves Olvasót bombázom.
Volt belőle 1.8-as fronthajtástól a 2.2-es szívón át a 2.0 turbóig ezerféle emisszióval és teljesítménnyel. De majd két tonna, megmozdítja vajon a 116 lóerős kétliteres szívómotor?
Valami kisebb kellene nem? Egy Impreza talán? Ugyanez a motor, szerényebb tömeg és méretek, keret nélküli ablakok. Összekerékhajtás, kombi ez is. Hm? Igaz, majdnem a duplájába kerül, de nem lengi körül a Héra festék szaga.
Még mielőtt teljesen elmegy az eszem, nézzük az összekerekes Suzukikat. Automatával csak Vitara van (Geo Tracker), meg Jimny. Marad a Swift? 8 éves, ebből az évezredből való, kevés kilométer, első tulaj? Nohát!
Ez mégis csak egy Swift. Valami komolyabb, egy Ignis esetleg?
Másfél millió egy Suzukiért? Nem kell.
Ilyenkor kezd elgurulni a gyógyszerem és a végletekig eladósodás rémével megküzdve beírom a keresőbe a következőt: RAV4. Hoppácska! Az első értelmes darab majdnem üti a kétmilliót. Dupla tetőablak, korhű rendszám, lehet, hogy nem főnix, amit hamvából élesztenek újra. A RAV4-be azóta vagyok szerelmes, mióta érszrevettem, hogy a kipufogója a hátsó sárfogó gumit átdöfi. El tudom képzelni, hogy mondjuk egy a bajai háziasszony használta, aki a kilencvenes évek derekán az olajbiznisz lepattanóit elkapó urától kaphatott. Lila metálban illik az egyéniségemhez.
Baja ide-vagy oda, nézek valami mást, mert ezen kevés az ajtó, meg amúgy is, tizenéves Toyotából már van otthon. Valami Európai? Ő talán legyen felhőautó? WolksWagen? Na lássuk. Összkerékhajtás, automata váltó, hopp! Tescós dísztárcsa, utólagos magnó. Hááát.
Hasonló évjárat, végig vezetett szervizkönyv, évi 30 ezres futás. Hihető?
A banki visszavett rémálom. Aki nem fizette a részleteket, az biztos, hogy nem árult ki egy-két még ép silentet? Indítómotort, adagolót, üvegeket, légszákot? Banki visszavett autó, ez nekem olyan, mintha valaki meghalt volna benne. Önök szerint nem rossz a karmája?
VAG-termékre úgyse mernék kifizetni egy fillért se, pedig innen csak egy lépés az alap Touareg rommá törve.
Ácsi ácsi! Hátrébb lépek egy kicsit. Akarok-e kétmillió forintot (plusz átírás) adni egy bizonytalan előéletű roncsért, amin ha bármi elromlik, százezrek röpködnek ki a kasszából? Nem. Akarok-e eladósodni évekre egy olyan autóért, amiből három hét után kiesz az unalom? Nem. Mire van szükségem? Munkába járni télen, szar úton lassan. Gyorsan eladható, olcsó fenntartású autóra, amiből ezer darab jön szembe. Aha. Se összkerékhajtás, se automata, se klíma? Aha. Akkor tavaszig ez is jó lesz:
