Még csak épp nézegettem Szentesen, de már akkor is láttam, hogy valami nem stimmel a Panda elejével. Aztán megvettem, gond nélkül hazajöttem vele Szentesről, annyira nem aggódtam. De lélekben már készültem az első alámerülésre a Panda-oxidban.
A lány, akitől vettem, főleg Szentesen használta, ahol a dugó szinte ismeretlen fogalom, már ha a közlekedés témakörében maradunk. Ment vele országúton is jó néhányszor, de – amint a saját hazautamon is megtapasztaltam – olyankor van elég menetszél ahhoz, hogy a rácsait rossz oldalán hordó maszkot megkerülje, és levegőhöz jutassa a hűtőt.
Ám jött az a bizonyos első veteránklub. Zuglóból huszonnyolc fokos hőségben, a legnagyobb délutáni dugóban vergődtem át Csepelre, a Könyves Kálmán körúton tényleg csak araszoltam vagy tíz percen át. Aztán belefejeltem a csepeli tempóba, amit a helyiek valamikor 1932-ben állítottak be örökre – még bicikliket véve mércének. Ott is csak vánszorogtam, no.
A klub parkolójába már bugyogva állítottam be, és mivel ebben a társaságban meglehetősen sok a kritikus gépészet-szpotter, legalább hárman azonnal észrevették az új büszkeségem motorházfedele alól sejtelmesen szivárgó párafelhőcskét.
Hagytam lehűlni kicsit, majd elmentem a közeli benzinkútra desztvízért, és feltöltöttem a tartályt. T. Laci barátom benézett a motortérbe és megkérdezte – "te Csiki, a hűtőventilátor vezetékét te húztad széjjel?"
Nem én - de persze így nem maradhatott. Összedugtam, a ventilátor azonnal elindult. A rácstalanság általi hengerfej-gyilkolás bűnlajstroma újabb tétellel gyarapodott. Azaz éppenhogy most csökkent eggyel, hiszen ezt megoldottam. Nem is forralta a vizet hazafelé, éjjel egykor a tíz fokban.
Másnap nekihasaltam a maszknak. Ehhez ki kellett vennem a fényszórókat, amiknél minden kis vízzáró kupak, csatlakozó korrektül megvolt – ilyennek illik örülni egy sokat látott, 26 éves autónál. Sajnos a bal fényszóró egyik lába külön fityegett a háztól, azt még először meg kellett ragasztanom.
Utána fogtam a fúrót, és egyenként letúrtam a hat popszegecset, ami a maszkot fogta.
Így, ni, teljesen pofátlan a Panda. Ilyen arcot utoljára akkor láttam, amikor Thaiföldön négy óriási tornacipőcsapással leterítettem egy tizenöt centis svábbogarat a bungalóban. Csak ott folyt egy kis agy is.
Megfordítottam a teljesen szimmetrikus fülekkel ellátott maszkot (íme a nagyszériás gyártás varázsa), odafogtam. Elő a popszegecshúzóval.
A 4-es szegecs, amit mindig használok, kicsinek bizonyult. Valahol volt egy doboz 5-ösöm is, felbontottam, életemben először nekieresztettem a húzót.
Sajnos a hatszáz forintos obipraktibaumaxos popszegecshúzó csak elméletben birkózik meg ekkora falattal, a való életben minden porcikája minden szorításra elgörbül ilyen terhelésre. A visszaszegecselés összesen negyed órát tartott, ebből kábé tizennégy és fél perc volt a popszegecshúzó-javítás, fél maga a szerelés.
Fényszórók vissza, már csak a fejreállított embléma zavart. Leszedéskor természetesen letört az egyik füle, meg ottmaradt a koszfolt.
Ablakpucolóval seperc leszedtem a piszkot. Epoxiragasztót kevertem, emblémát pucoltam, felragasztottam. Szerintem szép lett, ilyen a valódi arca a 127-es motoros Pandának, jól emlékeztem.
Aztán kiderült, hogy van még egy harmadik ok is, ami miatt bugyogtatja a vizet. Egy héttel később, a legnagyobb pénteki dugóban, a Bajcsy-Zsilinszky út sarkán engedtem el épp a gyalogosokat, amikor jobbról dudálás, kiabálás – "Forr a víz!" –, balról meg szalad felém a zebrán egy ijedt gyalogos hölgy – "jaj, ömlik valami az autóból!". Na ja, a népek utoljára 1965-ben láttak errefelé gejzíres autót. No problem, tudom én, hogy nem kellett volna babrálnom a biztosítéktáblát a klubon. Félreálltam, megmozgattam minden biztosítékot, a ventilátor azonnal bekapcsolt, vissza a forgalomba. A szerelés tartott vagy tizenöt másodpercig. Nagy ügy.
Három hűtési hiba letudva, azóta elég sokat araszoltam a Pandával dugóban, azóta egy csepp nem fogyott a rendszerból. Bár minden ilyen könnyen megoldódna.
Eddigi ráfordítások:
- 1 l desztvíz: 160 Ft
- 6 db popszegecs: 20 Ft (?)
- 1 óra munka
De azért megnézném azt az agysejt-donort, aki képes volt ezt a maszkot így fordítva felrakni…
