Szerzett egy szép kölcsöntrélert, értejött, el is vitte. A pár héttel ezelőtt felajánlott, ajándék 127-es Fiat már új gazdájánál, leendő restaurations-projektleiterénél, Szlotta Istvánnál lakik Érden.
.jpg)
Mindenki örült, mint valami brazil szappanopera magasabb pillanatában: (alábbi képen jobbra) Bartha Laci, hogy jó helyre kerül a kisautója, Szlotta István (a képen balra), hogy a 127-es tényleg az övé lett, én meg (árnyék, lent), hogy sikerült összekapcsolni a szálakat.
"Sokkal jobb állapotban van, mint gondoltam. Egyébként rövidesen darabokban lesz, már megbeszéltem a homokfújóval az időpontot. És szereztem rá két, vadonatúj hátsó burát. És ez a zöld sokkal jobb annál az autónál is, amit pár évvel ezelőtt 55 ezer forintért vettem, hogy abból készüljön majd az OT-s 127-es. No meg ez egy Special, ami külön izgalmassá teszi" – foglalta össze első meglátásait István.
"Nehéz lesz beszerezni a repedt műszerfal helyett egy újat, hiszen a Specialé teljesen más, mint a normál 127-esé, és amit Olaszországban találni, az mind látott már harmincévnyi napot" – aggódtam kicsit.
"Dehogyis, van rá szakember, aki az ilyen kis repedéseket úgy kijavítja, hogy nem is látszik" – kaptam a választ.
Sajnos a mester címét azóta sem tudtam meg, de tény, a hetvenes évek öreg autóinál már egyértelműen a műanyag alkatrészek állapota dönti el, hogy érdemes-e belefogni a restaurálásba, vagy sem. És ezen a 127-esen amúgy nincs is rettenetesen sok korrózió.
