Budapest lassacskán jelentős idegenforgalmi góccá növi ki magát. Egyfelől ott a Sziget, ugye, ami a fiatal világjárókat vonzza mágnesként, ám öregekből eddig rosszul álltunk. Változni látszik a helyzet.
Ahogy a tornacipős amerikai turistanénik-bácsik Londont, Párizst és Prágát, úgy lepik el szépülő fővárosunk utcáit a leszázalékolt, idős, pihenni vágyó német rokkantak. Bár mindig csak az autóikat látom. Szerencsére infrastruktúránk mind jobban kedvez nekik, az Adenauer- (vagy talán Honecker-) érában szocializálódott, de koruk miatt mára már nehezebben mozgó altdeutschok számára leglényegesebb helyeken (Tesco-, Cora-, Auchan-, Metro-, Ikea-, nagy plazák) mindenütt van már mozgássérült parkoló. Talán nem véletlen, hogy Európában talán sehol másutt nem látni annyi német rendszámos BMW-t ácsorogni kék tolókocsis tábla alatt, mint kicsiny hazánkban. Szeretnek bennünket!
A kedves, idős passaui pár gyönyörű állapotú, szerény öreg járgányát az Ikeánál fotóztam le. Gondolom ők is a "két főételt egy áron" akcióra nyomultak, akárcsak mi. Hiába, a német nyugdíj sem feneketlen. Gondoltam veszek egy csokor virágot, megvárom őket az autónál, hátha akkor szívesebben jönnek jövőre is. De a gyerekek sürgettek, menni kellett, nem tudtam erősíteni a népek barátságát.
Értik ugye?
1. BMW
2. Német rendszám
3. Mozgássérült parkolóhely
Ha ilyet látnak, kérem, legyenek barátságosak.
