Amikor hazajöttem, üres hűtő fogadott, ami jó, mert még decemberben hagytam benne egy lábos húsos káposzta maradékot és pár sütőtököt, de ezeket Nati kiengedte az ajtón. Muszáj volt elmenni kartonos bevásárlásra, amit gyűlölök. Piacozni imádok, de neonnal bevilágított hangárban kutyagolni, brrrrr. Éjjel mentünk, így legalább a tömeggel nem kell érintekzni. Már az első sorban fennakadtunk a Mecsók kéccázért táblán és elborulva kezdtük túrni a kocsikat, hátha akad valami érdekfeszítő, hátha most fillérekért boldoggá lehet tenni valakit, esetleg magunkat.
Tyű, Lambók, Péternek jó lesz! Igazán ronda rózsaszín, de nem baj, attól még Lamborghini. Tessék itt a Volvód! Ááá, csak majdnem, ez egy 740-es, nem baj, még abban is volt anyag, jöhet. Ezt a királykék Firebirdöt figyeld, állat, pont az aljasul ocsmány széria, ami tetszik. Nézd, a BMW-nek hiányzik az arca, elviszem. Háhá, ezt meg félrecsomagolták, a szerencsétlent. (Azóta Rácz Tamás elkunyizta, elvégre neki is ilyen van)
Az ordas módon telematricázott narancs Corvette is állat, pedig még bukólámpával is terhelt, azt meg hogy útálom. A nyolcvanas évek mégis igazán pengék voltak.
Voltak még Hummerek (gyöngyházfehér is), Z4, a Camaróból és a Volvóból rengeteg és láttunk egy citromsárga Minit is.
Fotó: Nati, Péter Anna