Mexikóváros száraz klímája kedvez ezeknek a szépségeknek
Ezt a fejkapkodást nem lehet megszokni, februárra olyan nyakam lesz, mint egy birkózónak. Minden tizedik sarkon vegyes állapotú veteránok gyülekeznek, muszáj lesz szűrni valahogy. De négy autó együtt már elég indok megállni és lesni. Sajnos az autóikat fényképezőknek itt sem örül senki, ezért sietni kell, főleg egy lepukkantabb környéken, ahol ezt a kis csapatot is találtam.
Szélesszájú nagybéka
A sárga Bel Air már önmagában is megéri a kockáztatást, de mögötte egy „Cocodrilo” áll. Mexikóvárosban ezzel a festéssel futó Ramblerek és Ford Fairlane-ek voltak az ötvenes-hatvanas években a taxik. Ezekkel taxiztak. Felfoghatatlan.
A sarkon túl egy lepukkant babakék Bel Air szomorkodott, a másik oldalon egy azonosítatlan bilikék kupé.
És ez csak úgy, véletlenül. Remélem a sok szupernormális ingertől nem fogok elfásulni.
Sajnos ezen a ponton elküldtek minket
