Január másodika, az első szerkesztőségi értekezlet utáni percek. Rácz kolléga kinéz az Árpád útra, és felkiált: „Látjátok, mégiscsak igaza van a Bangle-nek, mennyivel jobban néz ki az új 5-ös, mint a régi!” Erre persze szép kis vita kerekedik.
Én:
Rendben van, madártávlatból jól néz ki az új 5-ös, de főleg az oldalablakok krómkerete, a derékvonalban levő, amiatt becsillogó törés, és az elhúzott első fényszóró miatt van így. Meg azért is, mert metálfényű, világosabb, ráadásul nem piszkos.
A másik szegény jó sáros, alapos hendikeppel indul ebben az összevetésben. Tompa a fénye, ráadásul nincsenek csillogó alkatrészei, amelyek kiemelnék a formai elemeket, ráadásul tetőcsomagtartó van rajta, ami autón olyan, mint óriásposzteres manöken arcán a fekete miteszerek. Egyébként nekem 5-ös BMW utoljára kettővel ezelőtt tetszett, azóta egyik se kéne.
Amikor az itt levő két autó közül a hátsó megjelent, arra gondoltam: micsoda egy alaktalan, földhöz vágott gyurma ez, kiveszett belőle a karakter. És ha lemész az autók szintjére, tehát másik kocsiból, vagy a járdán ácsorogva szemléled őket, a régi azért még így is jobban néz ki. Az legalább férfias, arról legalább az jut eszembe, hogy de szívesen meghajtanám.
Az új hátulról Peugeot 406, ezekkel a kifestett szemekkel elölről meg mint valami kínai tanulmányautó, csak a vesék mentik meg a pofáját. Nem tetszik, nem érzem a vágyat, hogy a kormánya mögé üljek, akkor tényleg inkább a régebbi.
Winkler Róbert:
Igen a régi BMW tényleg piszkosabb, ez nagy tanulság. A tetőcsomagtartó se tesz jót a megjelenésnek. Lehet, hogy kéne egy Photoshop-tolómérő, tényleg nagyobb-e oldalról az üvegfelület relatív aránya, mert ha jobban néz ki a Bangle-5-ös, akkor szerintem csak amiatt. Tehát az újban kisebb az üveg, ami mindig dob a megjelenésen, nem véletlen, hogy a hotrodépítés egyik alapja a top chop.
Az régi (E39) van közelebb az aranymetszéshez, ami 1:2,62 – az új (E60) valóban egy erős top chop
Egyébként eleje-hátuljában nekem a Bangle előtti tartósabbnak tűnik, de nekem egyébként is pont az 5-ös az a Bangle-BMW, ami nem tetszik. A külseje engem se inspirál, hogy hajtsam meg, pedig nagy autóban is bőven vannak olyanok.
Rácz Tamás:
A Csikós hülye, mennyivel jobb már az új! Lendületes, dinamikus, fel akarja falni, ami elékerül. A régi meg, hát, régi. És nem csak mert koszos, meg tetőcsomagtartós. Túl visszafogott, túl semmitmondó, szinte látom rajta a 45-ös korhatárkarikát. De abban egyetértettünk Csikós kollégával, hogy a még eggyel korábbi, az E34 volt a legjobb Ötös, én is inkább abból kérnék egy gyári állapotút a garázsomba, mint a Bangle-féléből.
Orosz Péter:
Bár explicit rondaságban az 1-es, zavaró diszharmóniában pedig a 6-os és a Z4 felülmúlja, az aktuális 5-ös BMW rettenetes, szörnyű forma. Legfőképp, mert modoros: nem az emberi szemnek, hanem formatervező iskolák hallgatóinak készült. Dizájnkodó, kellemetlen, egyedül M5-ként nem kapom el róla a szemem. Na nem mintha azt kívánná, inkább csak szórakoztató, hogy ezalatt az olvadó szappan alatt egy 500 lóerős motor van valahol.
A mostani BMW-k előző generációi átkozottul közel voltak a Tökéletes Autóformához, és az E39 5-ös sem kivétel. Egyszerűen: megoldott probléma.
Ha az antik filozófiából ismert tűz mögötti falra vetülő árnyékokat bámulva megfordulnánk, és szembesülnénk a sportszedán plátói ideájával, mikrométerrel felfegyverkezve sem találnánk lényeges különbségeket közte, és az E39 között.
Különösen M5-ként persze, talán ezért is választotta Alex Roy a transzamerikai sebességrekord megdöntéséhez.
Friss: Nínó Karotta felveszi a kesztyűt.
Írtam egy poszt, mert nem bírtam azt a temérdek igazságtalan ökörséget, amit az E60-ra szórtatok.
