Ha jól rémlik, három teljesen diszjunkt dugón (III. kerület, Óbuda; II. kerület, Szépjuhászné út; Budakeszi, teljes hosszában) verekedtük át magunkat Gyulavitéz apjának Ford Focusában, mire elértük az M1-et, és robogni kezdhettünk Szlovákia felé, mintegy munkavégzési céllal.
Alig tettünk meg néhány kilométert, újra alapjáratos araszolás következet, egyesben. A pályán. Még egyszer húsz perc veszteség, már nem is számoltuk. Az epicentrumnál azonban érdekes látvány fogadott. Ezért a látványért minden balesettunkolónak érdemes volt várnia. Személyi sérülés szerencsére nem történt, de egy kamion az árokban… Azért az impozáns.
A legjobb poént azonban, mint az életben oly sokszor, itt is a kisbetűs szövegben kellett keresni. Nézzék csak meg hátulról az ép, még célja felé robogó kamion, valamint a balesetet szenvedett farát. Milyen különbeséget fedeznek fel a kettő között?
Hát azt a kis, fehér matricacsíkot az árokbamenősön. Nagyon szeretném látni, hogy milyen szándék vezethette a Waberer’s központban a matricaragasztók kezét. Miért pont erre, és nem a másikra tették?
A sofőr nem tudta, de már ott, a telephelyen megírták a végzetét.