Meglepetésemre, 21 éves 240-em lelkes autónak mutatja magát. Az önmagára találás útján kedves, színes papírdarabok segítették. A vadiúj, vajpuha kuplungot ezért idén nem tapossa új csizma, de az úton megkerült a váltóból elveszett ötödik fokozat is, és a lendületmegtartó vezetést már olyan szinten művelem, hogy csak 11 litert eszik városban, ami testvérei között egyedülálló. Kéne mellé egy indokolatlanul gigantikus, benzinzabáló őrültség. Ellenszenves szörnyeteg kell, limuzin, de inkább kupé, mert egy kétajtós ötméteresnél nem tudok elképzelni nagyvonalúbb és értelmetlenebb dolgot. Esetleg egy hatméterest.

Szűrési szempontnak jó lesz az 5000 cm³ és a benzin, ha már méret opció nincs. Több oldal Bentley Continental megtekintése után szabályozom le a vételárat. Egyszerűen nem tetszik a Continental, nem ő lesz álmaim hercege. 400 000 forint jó lesz, miért is ne játszhatnék a Volvo teljes karosszéria-felújítására szánt összeggel? És így a Bentley-k is garantáltan kiesnek. Legyen inkább 500 000, a harmónia okán. Köbcentinként egy százas, a Volvót is majdnem annyiért vettem.

Az automata váltó és a bőrülések már alanyi jogon járnak egy ekkora motorhoz, azon most nem kell izgulnom.

Az első és utolsó érdekes jelentkező egy 1982-es W126 500 SEL:

Igazán kár, hogy nem kupé, annak B-oszloptól megfosztott, de irdatlanul vastag C-oszloppal megtámogatott kasztnija ijesztően gyönyörűséges. Azok nem is ennyibe kerülnek.

Ráadásul aranymetál (szerintük beige, de én aranynak akarom látni), határozottan szexis így, végre vehetek egy bundát, ilyen autó mellett nem lehetek elég túlöltözött (másik félmilliós kiadás…) Mercis haverom, a Török is csak W126-ra cserélné a W123-at, ez jelenthet valami.

Az autó műszakija lejárt, de a 390 000 forintos vételárba majd belefér az is.

Születésem után egy évvel kezdték el a legsikeresebb S-Klassét, a W126-ot gyártani, 1991-ig. A hosszú, eseménytelen modellidőszak a gyengém, pörögjenek csak a népautók, 13 év fenséges változatlanság az igazi úri tempó. A 240-essel se sok minden történt 1974-től 1993-ig.

A legnagyobb Merci legnagyobb motorja az 5,6-os V8-as volt, ez már majdnem az. Ötliteres V8-as, kezdek belezúgni, elég érzékeny vagyok a motorhangokra, és a szörcsögő, halkan dörömbölő V8-as igazán szép kontraszt az aranyszínű, hangtalan utasterű W126-ban.

Ez az autó lehetne az utolsó lépcsőfok egy Buick Riviera-szerű őscápa megvásárlása előtt. A W126 500 SEL még egészen autószerű, biztos gyorsan megszelidíteném és ez sem fogyasztana sokat.

De nem elég nagy a szívem, nem tudom, hogy férhetne el benne tíz méter autó. Maradok a Volvo lassú pimpelésénél, majd ha tökéletes lesz, tudok foglalkozni mellette mással is. Esetleg.

Autonánia

Gyakran bóklászunk a Mobile.de-n és a Használtautó.hu-n érdekes autók nyomában, amiket aztán nem veszünk meg. Ismerős? Ha ön is szokott ilyet csinálni, írja meg nekünk!

A konkrét használtautókra mutató linkeket a posztok publikálásakor ellenőrizzük, utána azonban lehet, hogy eltűnnek, mert eladják az autót vagy leveszik az oldalról.

Ha nem szeretne lemaradni egy részről sem, tegye el a sorozat okos könyvjelzőjét (RSS).