A képen Csikós Tibor (75), egyébiránt az apám, meg az ő Toyota Corollája (bal oldalon, a szürke folt). Az autó 1996. decemberi, most van benne 75 ezer kilométer. A karcolásokat leszámítva új. Az a Corolla-széria, amivel soha nem történik semmi, tényleg. 2000-ben vette egy gyerekkori, de akkor már szintén nyugdíjas barátjától, akkor még csak 38 ezer volt benne. Az a barát azóta a harmadik Corolláját nyűvi, az ez utánit rettenetesen szűknek tartotta, az annál újabb nem tetszik neki. Ezt szerette a legjobban.

Kopó alkatrész persze fogyott, egyszer ki kellett cserélni a kuplungtárcsát, ami a japán autóknál általában együtt jár egy új kuplungszerkezettel és egy új kinyomócsapággyal is, így kicsivel több, mint 100 ezer forintba került. Meg többször előfordult, hogy nem akart beindulni, abban viszont a gyanús, itthon beszerelt indításgátló volt a ludas. Meg a hátsó ajtón is lakatoltak egy parányi foltot a Mayernél, igaz, ott egyszer régebben valaki a fémig felsértette kulccsal a lemezt, és évekig pőrén rozsdásodott. Ahhoz képet pedig csak pörsenésnyi volt a hiba. Egyébként mindenről lista és számla van.

A fentiek nem tételek. Ezen egy izzó ki nem ég. A japánautó-horror, a háromévenként tönkremenő kipufogó réme sem kísért. Ezen eredeti - és tökéletes - a rendszer. Egy nyikkanás nincs soha. Egy repedés sehol. Egy gyanús futóműzörej, felfeslett kárpit, nyávogó magnó, félrehúzó kormány, kicsit nyikorgó ablakemelő, eltömődő spricnifúvóka, fényesedő kormány - semmi. Mondom, teljesen új autó, most mentem vele a hétvégén. Zsenge firkászkoromban vezettem ilyet tesztautóként (még az Emil Frey importálta), pont ilyen volt. Pedig a szüleim ötkilométeres menetekre használják, a várost soha el nem hagyják vele. A leggyilkosabb autótartási módszer. Meg is látszik az ütködők sarkán a tízezer parkolás nyoma, meg a tízliteres átlagfogyasztáson. Hogyne, hiszen a motornak alig van alkalma bemelegedni.

Lomha (az alapbenzines 1,3-as a Corollában mindig is az volt), a jellegénél messze kifinomultabb, sőt tágas is (amit az utódja nem tudott azonos méretek mellett). Imádnivaló, nyilván. Igaz, ez az az autó, amit soha nem tudok felidézni emlékezetből. Amikor véletlenül meglátom az öregeméket a forgalomban, mindig a rendszámról ismerem meg az autót, és csak utána veszem észre, hogy egy Corollát látok.