Azóta küzdök ezzel a dög külső tükörrel, amióta megvan a Mazda. Amikor megkaptam, valami lehetetlen házi tákolmány volt benne, állítani persze nem lehetett, semmit nem láttam benne. Aztán csináltattam tükrösnél 2500 forintért formára tökéletesen belepasszolót, de a másfél milliméteres fürdőszobai tükör nem bírta a mögé folyó, majd megfagyó víz nyomását - három darabba tört. Ráadásul a tükörházban az a kis golyó sem volt már meg, amire rápattintható lett volna a tükörlap ellendarabja, ezért csak lifegett a helyén - ezt a baját erős ragasztószalaggal gyógyítgattam. Eddig.

Tegnap végre kijutottam Szentendrére a Jap-Ker bontóba, először csak üveglapot akartam venni. De aztán előhozták ezt az egészen enyhén karcos, gyári darabot, motorral, házzal, csatlakozóval (az eddigiről az is hiányzott), potom 1200 forintos áron. Benne kicsinyítős, kékített, profi, vastag tükörrel. Én hülye, hogy miért nem ide jöttem először?

A beszerelés gyerekjáték. Van egy kis fedél az ajtó első élén, azt lepattintva meglátod a három rögzítőcsavart. Ha azokat kitekered, leesik a tükör, ezért innentől kicsit ügyeskedni kell. A csati egy mozdulatra összecsusszan,  három csavar siklik vissza a huszonegy éves aluházba, akár a vaj (hogyne, ez japán), aztán fedél vissza, és minden motor zümmög, végre már nem lököm le a bal sávból előző autóstársakat - azoktól, akiket eddig ijesztgettem, ezúton szeretnék elnézést kérni. Az egész műveletből a feliratok és az árcédula leszedése tartott a legtovább: a kék festék csavarlazítóval és ronggyal, a papírcetli spaklival, majd óvatos nitrohigítózással jött le. Így is megvoltam vele azalatt, amíg a gyerekek fürdetés előtt megnéztek két részt a Süsüből.