Talán nem túlzás azt állítani, hogy vagyunk itt már annyi ideje és láttunk/tapasztaltunk már határon innen- és túl annyi mindent, hogy ritkán lepődünk meg bármin is. Pláne kellemesen. Néhanapján előfordul, ezt aztán évekig emlegetjük még.
A kutya nem gondolta volna, hogy éppen a fülledt-borús szerda délután jön el a pillanat, amely feldobja a napunkat. Papp Tibi éppen globális ellenőrzést hajt végre a Totalcar-címlapon miközben recseg a tökmaghéj, Zách Dani féloldalasan székében lecsúszva éppen a mobilparkolás mutyijába ássa bele magát nyakig, Rudi címlapot szerkeszt, Stump Bandi pedig fejhallgatójába burkolózva veri a klaviatúrát, Nyegleo sopánkodik, hogy késve került ki a villany-Berlingo a Facebookra.
Ebbe toppant bele egy talpig nyakkendőbe öltözött srác, Gergő. Behozta megmutatni a szakdolgozatát, amit miből írt? Na miből?
Bizony, elképesztő módon, alapos és sziszifuszi munkával gyűjtött ki minden történést, ami arra méltó és melyek a Totalcar fennállásának 14(!) éve alatt említésre méltóak. Bőrkötésben, szépen leírva azt, amire már szinte mi sem emlékszünk maradéktalanul. Természetesen örömmel írta alá neki mindenki, aki idebent volt és alig várom már, hogy elolvassam én is, hiszen Gergő be fogja küldeni a kéziratot, amit közzé is teszünk majd itt, blogunkon.
Dolgozat-téma lettünk, hihetetlen. Pedig csak nem régiben voltunk 10 évesek. Köszönjük, Gergő!
