Emlékeznek még Jan de Rooyra? Tudják, ő az az őrült, aki a 2000 lóerős, kétmotoros kamionjával még Vatanennek is tudott újat mutatni a Dakaron. Úgy látszik, a vér kötelez, és ahogy 1987-ban az apa, úgy most a fia, Gerard sem veszi el a gázt.
A rajtra kész állapotban közel tíz tonnás dögöt olyan könnyedséggel hajtja keresztbe dombnak felfelé, mintha csak egy békebeli sperrdifis Lada lenne a havas dobogókői szerpentinen. Bár a szabályok már nem engedik, hogy az apja Turbo Twinjéhez hasonló szörnyeteggel álljon rajthoz, azért a videón látható, 2011-ben használt Ivecója sem volt kispályás. A 13 literes sorhat több mint 900 lóerőt tud, de a nyomaték büntet igazán, a 3600 newtonmétert már 1200-as fordulattól megkapja a négy kerék.
Gerard nem csak aszfalton, a sivatagban is érzi a gépet. 2002-ben alig volt huszonkét éves, amikor hatodik helyre hozta be az Ivecót, majd 2012-ben sikerült felállnia a dobogó legtetejére. Gondoljanak bele, akár 160-as tempóval, az elképzelhető legrosszabb utakon, sokszor több métert repülve, egy tíz tonnás tégla elejébe szíjazva. Lehet kritizálni az utóbbi évek versenyeit, de ez akkor is pokoli teljesítmény marad.
És hogy milyen odabentről egy ilyen gép? Mi már tudjuk.
