And when you slow down and relax, the Mégane is simply a nicer place to be and feels more special despite its humble roots. Yep, oversteer-obsessed EVO gives the nod to the front-drive Mégane.

The BRZ has shown moments of brilliance on the road, but often failed to hit the spot.

Henry Catchpole szavait bámulom meredten és kicsit megfordult velem a nappali. Tegnap éjjel Winkler és Karotta egy újabb - lázálomban szült - felkonfot ill. promót vettek fel az új TCTV-évadhoz (tudják, május 8., kedd), egy szusszanásnyi időre eltémáztunk arról az OMG stúdiójában, hogy mennyire jó volna érteni a Best Motoring videóját, az MX-5-GT86-BRZ-összehasonlítóst.



Mert az ugye nem csak (hogy Telós Bandi szavaival éljek) nekem és neki tűnt fel, hogy egy sok évig reszelt, hátsókerekes kupé megküzd az öregecske, 160 lóerős MX-5-tel, miközben a kis roadster keresztül-kasul libben a pályán? Mert ez a tény inkább a Mazda javára válik, mintsem az új jövevény előnyére...

Én is és Karotta is, valamint úgy nagyjából fél Európa újságírói, nagyon várjuk már a nemzetközi GT86-bemutatót. Természetesen a nagy lapok már túlestek a dolgon, innen-onnan szereztek autót, vagy éppen egy szerencsésebb – korábbi – terminust kaptak. Irigyeltük is egy kicsit őket és eközben folyamatosan figyeltük azt, hogyan reagál a szaksajtó a várva-várt hátsókerekes sportautóra.

Aztán Karotta megemlítette, hogy a földkerekség legkomolyabb, autóbuzi lapja, a brit EVO Magazine már túl van egy csoportteszten a BRZ-vel (a GT86-ról is írtak már) és szerintük a BRZ...hmm...nem az igazi.
Mi van? Hitetlenkedtem egy sort, majd ma gyorsan beszereztem az ominózus számot (keressék a The Journey c. írást).

A helyzet ugyanis az, hogy az EVO-s srácok a világ talán összes, hátsó- és nem hátsókerekes sportautóját vezették már, komoly csoport- és összehasonlító-teszteket szerveznek, tulajdonképpen olyan etalonok ők a nyomtatott sajtóban, mint a Top Gear a szórakoztató autósműsor-műfajban, sokkal de sokkal komolyabb szakmai- és vezetési tudással. Ritkán találni kivetnivalót a munkájukban, leginkább soha.

És most Henry lényegében kifordította sarkaiból a világot, valószínűleg nem ok nélkül. Kicsit a csalódottság érződik a verdiktből, ők voltak azok, akik leginkább várták a csodát, megváltóként rajongtak az ötletért, a koncepcióért és a végtermékért egyaránt. Ha valakik, akkor ők igazán elfogultak lehettek volna, de nem, Catchpole maximálisan távolságtartó és hűvös stílusban tette helyére a Subaru BRZ-t, nekem pedig eszembe jutott Papp Tibi, aki csak legyintett akkor, amikor befutott a nemzetközi sajtóbemutatóra szóló meghívó és lelkendezve beszélni kezdtünk arról, hogy nem halt még ki a hátsókerekes élményautó-műfaj.

- Én még jó és erős kétliteres szívóboxert nem láttam és nem is értem, miért erőltették ezt a megoldást.

Azonnal millió érvet sorakoztattunk fel ez ellen a kijelentés ellen és lám, igaza lett.
A BRZ és a GT86 motorja ugyanis elég vérszegényre sikeredett. Bár Catchpole dicséri a merev karosszériát és a remek kormányreakciót- valamint visszajelzést, azt azonban egyértelművé teszi, hogy ez az autó képességei felét sem mutatja meg. A 197 lóerő és 206 newtonméter egyszerűen kevés muzsika ezért a pénzért. Iszonyatosan forgatni kell, de igazán erős tartománya nincs.

Ráadásul a BRZ futóműve sokkal feszesebb-keményebb, mint a GT86-os testvérmodellé. Ennélfogva leginkább úgy viselkedik, mint egy összkerekes sínautó, semmi játékosság vagy könnyed driftelés, túl steril, túl semleges. A Toyota elöl puhább, hátul keményebb, ezért már kis provokálásra is remekül kontrollálható erőcsúsztatásokba vihető bele, míg a Subaru esetében olyan szintű gyilok szükséges bármilyen mókához, ami már nem tesz jót az autónak és embernek sem.

És emlékezzünk vissza, mi volt itt a cél: az AE86 szellemi utódját létrehozni, egy könnyed és kezes dolgot, amit élvezünk vezetni. A GT86-tal talán sikerült (bár erőben már a kisebb hot-hatchek is ütik), a BRZ-ből azonban valami mást csináltak, valami gyengét és butát.

Olyannyira, hogy az MX-5-370Z-Mégane RS-BRZ összehasonlító tesztet magasan a Mégane nyerte. És mielőtt hülyeújságírózni kezdenek, inkább gondolkozzanak el ezen, mert olyanok állítják azt, hogy sokkal mókásabb és élvezetesebb egy sperres, elsőkerekes Renault, akiknek mindene a keresztben csúszás.

És ha most visszanézek az időben, akkor valahol éreztük azt mi is, hogy jó, de sosem gondoltuk volna, hogy egy hátsókerekes Subaruval szemben. És nem azért, mert erősebb, hanem egyszerűen gyorsabb és szórakoztatóbb.



A cikk persze óriási felháborodást váltott ki jellemzően azok körében, akik sosem próbáltak még jó fronthajtásos sportautót, a világ Subaru-fórumainak 98 százaléka Catchpole fejét követeli. (Ez nem meglepő, a fanatikus robikapások is követelnék, ha nemtetszőt olvasnának imádatuk tárgyáról.) Az örökös elsőkerék-hátsókerék-csata kiújult.

Pedig nem kéne, mert nagy valószínűséggel igaza van. Túl sokat vártunk, túl sokat várt a Toyobaru, de az idő nem állt meg. És hogy milyen lehet ezek után saját fenékkel, több napon át tesztelni a GT86-ot? Azt megtudhatják hamarosan, Karotta már polírozza a versenyzőcipőt és nem fog hazudni. Még akkor sem, ha majd fáj neki. Vagy ki tudja? Lehet, hogy a Toyota-féle futóműbeállítás csodát tesz?

Várjuk. Most még jobban, mint valaha. És lelkesen reménykedünk, hogy a GT86 _olyan_ lesz.

Bővebben a témát mai Égéstér-műsorunkban veséztük ki.