Sági Elemérrel a WTCC Slovakiaringen rendezett hétvégéjén futottunk össze, hogy sok ezer hazai szurkolóval együtt drukkoljunk a magyar srácoknak. Mivel ő időközben háztáji beszámoló-emberünkké avanzsált, így átadom neki a szót. Hiszen egy kicsit talán mindannyiunk véleményét elmondja, akik látták, ami ott történt. Fogadják szeretettel.
Az első WTCC-futam Szlovákiában, a Slovakiaringen, a magyar határtól kőhajításnyira. Mi más lenne ez, mint egy újabb, kvázi hazai verseny a Zengő Motorsportos fiúk-lányok számára, ahol az Eurosport riporterei és a sorozat promóterei ismét a gatyájukba vizelhetnek örömükben, amikor meglátják a fanatikus magyar szurkolók tömegeit, kiknek köszönhetően egy fél szezonra való vágóképet és különböző spotokat tudnak rögzíteni egy nap alatt. Ezeket aztán hónapokig láthatjuk a képernyőn.
Nos, talán nem a véletlen szülte ennek a pályának a bajnokságba való beemelését, mert ha az eredmények alapján – egyelőre – nem is vagyunk a közvetlen élvonalban, azért úgy gondolom, a sorozat egyik legmeghatározóbb szereplői lettünk mi, magyarok a tavalyi, hungaroringi futamok után. Jól jön ez a szervezőknek és a magyar nézőseregnek egyaránt, ráadásul az is világosan kiderült, hogy épeszű összeget bármikor hajlandóak áldozni azért, hogy láthassák Michelisz Norbit és Wéber Gabit élőben, így talán azok is megnyugodhatnak, akik féltették a hétvégi magyar futamot a drasztikusabb nézőszám-eséstől (ráadásul Zengő Zoli elmondta, hogy Budapestről a MOL-nak köszönhetően ingyenes szurkolói buszok fogják egész nap fuvarozni a szurkolókat).
Az alaphangulat tehát adott volt, ezen kívül abban is bízhattunk, hogy a pálya ismeretlensége, illetve annak vonalvezetése miatt akár komolyabb babérok is teremhetnek a zengős fiúknak. Ezen az aszfaltcsíkon még a Chevrolet-nak sem volt meg a standard 5-600 km-es tesztje, nem voltak meg a tuti beállítások, így aztán kiegyenlítettebbek voltak az erőviszonyok, mint valaha. A futamok végén kiderült, hogy ismét csak néhány nyamvadtabb babérlevél jutott nekünk, de ezúttal nem a srácokon vagy a technikán múlt a dolog.
Szombaton már a szabadedzéseken is jól mozogtak a narancs-fekete BMW-k, Norbi már rutinos BMW-sként jól mozgott, Gabi küzdött, mivel a beállításokkal rossz irányba indultak, de végül csak lett valami belőle, igaz, csak a vasárnapi warm-up-on. Az igazi tüzijáték az időmérőn következett: Norbi szinte sosem tapasztalt fölényességgel, több tizedmásodperces előnnyel, igen durván elkente az egész mezőny száját, ráadásul a Chevy-armada ezúttal a fasorban sem volt hozzá és a seatos Tarquini-hez és Dudukalo-hoz képest. Ne felejtsük, +40kg büntetősúly - mi ez, ha nem biztató kezdet? Olyan népünnepély fogadta Norbit a boxutcában, mintha VB-címet nyert volna, az ünneplőkhöz a legnagyobb arc, Tom Coronel barátunk is hozzátette a magáét: a szurkolók közé beugorva kezdte el ordítani a jól ismert Nóóóbiiii-t, igazi jó cimboraként.
Vasárnap folytatódott az irtóztató hőség, özönlött a (kb. 80-90%-ban magyar) nép a pályára, úgy itták a csapolt sört, mintha muszáj lett volna, a szebbnél-szebb lányok kivetkőztek önmagukból – minden adott volt a fiesztához, ami majdnem be is következett, de a két vén maj… szóval a két rutinos (és ezúttal teljes joggal mondhatjuk: végtelenül aljas), öreg róka megint elrontotta a játékunkat.
Norbi a gurulórajtos első futamon az élről indult, nyugodtan mondhatjuk, győzelmi esélyekkel. Nem is volt különösebb gondja a mögötte hadakozó mezőnnyel (ment az aprítás rendesen, szegény Chiltont már az első kanyarban taccsra és sóderágyra tette Huff), de Nekem-Mindent-Szabad-Mert-Ültem-F1-es-Autóban-És-Különben-Is-Vén-Farok-Vagyok-Tarquini nemes egyszerűséggel lelökte Norbit az ívről, így ő és Dudukalo is vígan elment mellette. Ezután nem sokkal Végtelenül-Nagy-Paraszt-Müller rongyolt bele Norbi BMW-jének hátuljába, aki megforgott, lefulladt és mindezek ellenére küzdötte fel magát ismét a 6. helyig, keményen küzdött, öröm volt nézni, még úgy is, hogy buktuk a győzelmet! Ezek után sikerült Tarquininek megnyernie a futamot, mivel természetesen mindent szabályosan csinált a versenybírók szerint, együtt örülünk az ő nagyságának és tehetségének.
Amit a két végtelenül unszimpatikus öreg művelt, az egyszerűen vérlázító, ezért Norbinak, de még talán Zengő Zolinak is apróra tépték volna minden engedélyét-jogosítványát-születési anyakönyvi kivonatát – ehhez képest Müller kapott egy boxutcán áthajtásos büntit. Ennyi. Eközben Wéber Gabi szintén hatalmasat ment, a mezőny hátuljáról, szinte szó szerint verekedte be magát a 10., VB-pontot jelentő helyre (amiből aztán Coronel kizárása miatt később 9. lett). Előbb-utóbb lesz ebből sírás-rívás, mert gyaníthatóan lesz majd egy-két olyan kisebb csapat, akiknek ezek a sorozatos igazságtalanságok elveszik a kedvüket a szériától és inkább másfelé orientálódnak, ezen érdemes lenne már komolyan elgondolkodniuk az illetékeseknek. (Apró, de kedves adalék: valamilyen úton-módon az eset után egy hatalmas, nikecellből formázott narancssárga 5-ös rajtszám került a Chevrolet kamionjának ajtajába, eltorlaszolva a bejáratot, amit kb. félórán keresztül nem mertek elmozdítani onnan a kékek…)
A második, állórajtos futamon Norbit szokás szerint nem különösebben zavarta, hogy ezúttal a 10. helyről kellett rajtolnia, mert az első kanyar után már dobogós helyekért csatázott, ám a kedvezőtlenebb íven autózva ismét visszacsúszott 10.-nek, ezután sikerült újra a 6. pozíciót elcsípnie, ami összességében egyáltalán nem rossz eredmény, sőt - de így, ilyen előzmények után…?
Gabinak az első futamon elrepedt a hűtője, cserélni kellett és a szerelés miatt inkább a mezőny végéről rajtolást választották, közösen Zengő Zolival, az az egy-két rajthely már nem oszt-nem szoroz, ha cserébe jól muzsikál a gép. Ment-küzdött becsülettel, úgy jött fel, mint a talajvíz, akárcsak az első futamon, de megint MacDowell került a közelébe, aki D’Astéval kakaskodott, ebbe a csete-patéba Gábor is belekerült és persze hogy ő jött ki belőle vesztesen, ki más…?! Sóderágyban végezte, akár a szabadedzésen, ennek ellenére hátborzongató élmény volt hallani, ahogy a magyar tribün előtt kiszállt az autóból és a tömeg tombolva ünnepelte. Ezúttal Huff nyerte a futamot, ami még említésre méltó, hogy Tarquini ezúttal Müllert túrta le a pályáról szégyentelen módon, de ő az elsőkerekes Chevy-vel még vissza tudott evickélni az aszfaltra – büntetés persze sehol.
A történtek miatt persze lehet bosszankodni, de nem érdemes, inkább tartsuk magunkat miniszterelnökünk egyik kedvenc mondásához: hétvégén mindenki hozzon magával még egy embert a Hungaroringre és már jók leszünk!
