Nem készülök semmi extrával. A Cougar motorját a Last Barons rendberakta, előtte se ment rosszul, de most lement a fogyasztás 16 literre. Persze még egyszer azért GPS-szel is rámérek, mert az új váltó miatt kicsit többet csal a műszer, de a legutóbbi Belsőség találkozó alkalmával a Budapest-Perkupa-Budapest utat majdnem megcsináltam egy tankkal. Az új váltóval persze azért is tud kevesebbet fogyasztani, mert hosszabbak a fokozatok, és az overdrive miatt sztrádán sem üvölt már a motor.

Az új váltóval viszont mintha nem tudnám megcsinálni azt, amit az előzővel: fix 1-esben kihúzatni, 5000-es fordulatnál áthúzni 2-be, hogy aztán a következő 5000-es fordulatnál már maga váltson fel 3-asba. A kickdown funkció sem működik fényesen, és általában túl hamar vált fel, már legalábbis gyorsulási verseny céljára. Utcán egész jó. Lehet persze, hogy menni fog, de egyszerűen nem volt alkalmam rendesen tesztelni, utcán pedig nem mertem, mégpedig a futómű miatt.

A futómű nem az igazi, de nagyon nem. Nem voltak a Cougarral szemben irreális elvárásaim, de azért szerettem volna egy gyári-közeli állapotot, ez pedig nyilvánvalóan még 1968-ban is elfogadhatatlan lett volna. Egyenesen szépen megy, Budapest és Gyöngyös között szinte milliméteres kormánymozdulat nélkül végig lehet menni, de országúton rémálom. Ahogy kanyarogni kezd az út, rettenetesen bizonytalan. A hátulja úszkál, a kormány nem áll vissza magától az egyenes állásba, és még száraz úton is rémálom a 90-es tempó.

Kétszer még visszavittem a Baronshoz, hogy állítsanak ezt-azt, végül azt mondtam, ha itt véget ér a tudományuk, lássuk, mit tud vele kezdeni Sabc. Már a Belsőség találkozón is beszéltünk róla, hogy kiviszem csak úgy, eleve bizalomgerjesztő volt, hogy nem szidta a konkurenciát, és azt mondta, nem ért a régi amerikaiakhoz, de nagyon érdekli. A helyszínen pedig azt kellett belátnom, hogy bizony futóművezéshez nagy áldás a csápos emelő. A próbaút után Sabc nagyjából végig is mutogatta, miért olyan bizonytalan az autó.

Lötyögnek a kormányösszekötők, a gömbfejek egy-egy Henry Ford-korabeli rémálom, a kerékcsapágyak azonnali cserére szorulnak, mert a kerekek kézzel mozgathatók, és nem a rendeltetésszerű irányba. És van néhány igen öreg, szétlapult szilent, amit nem vettem nagy örömmel, hiszen teljes újraszilentezésről volt szó. Teljes hülyeség volt ellenben hátra Panhard-rudat beépíteni, hiszen gyárilag sosem volt benne, ebben az állásban pedig fölöslegesen szambáztatja a hátulját.

És a fék. A Cougarnak vásárláskor olyan volt a féke, hogy nagyot harapott, aztán a végjátékban mégis valahogy elengedett. Nehéz elmagyarázni, legutóbb Sabc-nak is csak úgy tudtam megmutatni, hogy kipróbálta. A kerékcsapágy-cserékkel elöl már megvan, és lehet, hogy a gömbfej-felújítás is meglesz, de én legjobban a féket szeretném. A Baronsnál raktak bele egy gyári főfékhengert, mert valami Sierráról szalajtott volt rajta. Egy ideig meg is javult, aztán előjött az eredeti hiba. Ezért se hülyeség a csápos emelő: ha az ember kényelmesen sétálgat az autó alatt, két perc alatt többet tud meg róla, mintha a földön nézegetné.

Most kiderült, hogy az első féknyergek szorulnak, valószínűleg forralták már a fékfolyadékot, ami ráadásul fel is levegősödött. Továbbá a hátsó fékek munkahengerei eresztik az olajat, és azzal az utólagos fékerőelosztóval sem minden kóser, amivel a Cougart eredetileg vettem. Szakirodalomban annyit tudtam segíteni, hogy átküldtem egy 700 megás PDF fájlt a 68-as  Cougar és Mustang összes alkatrészével. Nagy örömömre Sabc elhatározta, hogy eredeti állapotában építi vissza a gyári fékerőelosztót, amit valaki korábban bedugózott-lehegesztett. Csak ehhez már tényleg látnia kellett egy jó állapotú 68-as Cougart élőben, de talált egyet a V8-fórumon.

Zsolt Veresegyházon lakik, igen segítőkész, ami azért is jó, mert ő egy 400 ezer forintos romot vett, abból csinált aprólékos munkával elég szépet. Először elment hozzá tanulmányútra, aztán amikor látta, mennyire komoly az autó, az én Cougaromat is elvitte hozzá. Meg kapott egy ezer oldalas összeszerelési útmutatót - kincs az olyan szerelő, aki nem hiszi, hogy ő szarta a detroiti acélt. Lapzártakor tehát Sabc-ék légtelenítenek, próbaképpen felújíttatnak néhány gömbfejet, hogy kiderüljön, érdemes-e újakat venni. Elvileg csütörtök estére kész, pénteken lábon viszem gyorsulni. A Vino tréleren érkezik.

(Az egyes futamok eredményeiről és a párosításokról Facebook-oldalunkon kap infót.)