Mint nehéz kő, úgy nehezedik rám a barátok és Bogár-szimpatizánsok elvárása: nyerni kell a szerkesztőségi gyorsuláson. Azonban, ha sorra veszem a tényeket, azért nem annyira vidám a helyzet. A piros kasztniban ez a motor két dupla Weber-karbival tudott fékpadon 148 lóerőt és kézi GPS-es gyorsulásmérővel 14,6 mp-et negyed mérföldön. Közben kapott egy nehezebb kasztnit és egy hosszabb végáttételű váltót, valamint malomkeréknyi, sárnehéz féktárcsákat. Utóbbi kettő elég sokat visszavesz a dolgokból, de az is igaz, hogy a karbikon is igazítottam is kicsit közben, remélem ez pozitív irányba vitte.

Ez sok esélyes gyorsulás lesz, odateszem majd magam, de azért nem akarom mindenáron szétrúgni az autót, különös tekintettel a gyári, egyelőre meg nem erősített motor és váltótartó bakokra. Amúgy is, az utóbbi időben egy utcán, kanyarokban és féktávon is gyors túraautó építése volt a cél, ami nem azonos a könnyített drag-autóval. Úgyhogy a koncepciót nem ebbe az irányba vittem… De nem akarom előre magyarázni a bizonyítványomat, elég lesz ez akkor, ha majd valamelyik esélytelennek tartott, de szárazjéggel, cser feltöltéssel és torlónyomással turbózott autó lelép a négyszázkét méteren.

Csak kisbetűkkel írom: én egy dobogós hellyel már elégedett lennék, nem ejtenék könnyet, ha egy négykerekes turbó-Mazda és egy öthengeres turbó-Volvo előttem lenne.
Karottát ma próbáltam kifaggatni, hogy mit tud a Hacsi, de csak a tőle már megszokott szerénységgel válaszolt - a gyári motor 133 lóerejét. Én azonban azt érzem, hogy még tud majd meglepetéssel szolgálni az is. A többiektől nem félek.

Jelenleg a sárvédőket fényezik, holnap talán készen lesznek, és csütörtökön felrakom őket. Tudnék még a karbin is finomítani, de arra már nem marad idő. A motorhoz nem kell nyúlnom, az első olajhűtőt feltettem. Kicserélhetném a váltót rövidebb áttételűre, de nekem nem ér annyit, hogy szereljek két napot, és persze időm sincs rá. Betöltök fél tank V-Power Racinget, benyomok egy jó CD-t és ennyi a felkészülésem.

Nagyon várom a versenyt, poén lesz.