A Last Barons megindult az elvémaxzsoltosodás útján.

Vagy ha nem is az egész klub, de a beszerzési részleg mindenképpen. Három hónapja már egészen félkész volt a Cougar. A félkész ez esetben egy optimista félkész állapotot jelentett: az ülések áttömve-áthúzva, a motortérben minden kicserélve, amit kellett, esztétikailag gyönyörűen rendbe rakva, a futómű összerakva, de azért még nem finomhangolva, tető kívül-belül áthúzva, padló és tetőkárpit alatt Dynamat, műszerfal felújítva, hogy a fékek már újak-e, arra nem is emlékszem, de volt szó ilyesmiről. A rádióantennát a Baronsnak se sikerült megcsinálni, ez már a harmadik csapat, aki röhögve áll neki a problémának, aztán addig tart a vidámság, míg nem mutatom, hogy még mindig rossz: a motoros antenna valami kontakthibától időnként fel-le mozog, és a rádióvétel is akadozik.

A két szélvédőt még szigetelni kell, hiányoznak a tetődíszlécek, de még a kora tavaszi fagyokban mentem egy tesztkört. A Cougar a váltócsere előtti utolsó próbám alkalmával tipikusan még nem állt össze-jellegzetességeket mutatott, vagyis sokkal rosszabb volt vezetni, mint mielőtt nekiálltak, hogy kicseréljék a felét. Mentem vele néhány óvatos kört ott Diósd-külsőn: a fék össze-vissza fogott, a fékezéstől viszont akkorákat bólintott az eleje, hogy leért, a kormányt alig lehetett tekerni, mert mikor haljon le a szervó, ha nem ilyenkor, és persze megszűnt a váltóban a harmadik fokozat.

Géza azt mondta, a féket meg a futóművet beállítják, lesz új szervószivattyú, a váltónak meg valószínűleg az a baja, hogy bírta 42 évig, de most, hogy a rendes beállításnak köszönhetően kicsit erősebb is lett a motor, feladta. Megrendeltük hát az új váltót, konténeres szállítással. Felújított, overdrive-val. Konténeres szállítás, a vételár 200 ezer forint, a szállítás, a vám és az ügynökség díja 101 ezer forint. Ezzel nincs is baj, csak három hónapig tartott az út. És még ezzel sem lett volna baj, ha közben nem szarták volna le a projektet, és nem kúrják ki az autómat az esőbe-napra az udvarra, ahelyett, hogy legalább a gumikédereket, a díszléceket meg a szervót megrendelik, satöbbi.

Lehet velem egy olyan baj, hogy mindig azonnal fizetek, ami egy iparost nyilván nyomaszt. Elvégre ha az ügyfél késik néha a lóvéval, lehet egymásra mutogatni: oké, én fél éve felé se szagolok a kramancodnak, de te is lógtál három hónapig hatvanöt rugóval. Nem voltam tehát elégedett, amikor rajtaütésszerűen kilátogattam a Baronshoz, hogy na, vajon megint csak épp öt perce tolták-e ki a Cougart az udvarra. Naná. De legalább meg tudták mutatni a váltót, ott hűsölt a betonon. Kicsit fagyos volt a hangulat, Kölyök, a píáros meg is jegyezte, milyen jó pedig az olyan ügyfél, aki állandóan őrjöngve akar fizetni. Talán az lenne a legjobb, ha nyitnánk egy Totalcar Trollszervizt, ahol azok a fórumhozzászólók javítanának autót, akik mindent jobban tudnak: csak letámasztanám a Cougart, és egy hét múlva mehetnék is érte.

Na de nem kellett egy hét, és már mehettem is az első óvatos tesztelésre. Az első pillanat jelentős csalódást hozott, mert kiderült, hogy a váltó ugyan bent van, de kell még állítani a rudazaton, ugyanis csak az első fokozat megy, meg a hátramenet. Nagyon nem akaródzott menni egy próbakört, hagytam is Gézának, aki visszajött, és rendelt még öt liter váltóolajat, aztán újra elgurult a Cougarral. Melyen egyébként már a gyári kipufogóelrendezést is visszaállították: kioperáltak egy közösítőt, ami természetesen az egyik leghálásabb vitatéma a tuningolók között. Géza, a szófukar azt mondta, ő nem foglal állást hitbéli kérdésekben, de az biztos, hogy a Nascarban nem használják ezt a megoldást.

Az eredmény érdekes, mert ahogy a videón is hallani, kicsit mintha egyenetlenebb lenne a kipufogóhang, mégis átkozottul krémes. Nem kellett nagyon sokat győzködni, hogy azért én is menjek vele egy kört. Féltem, hogy megint olyan összeállatlan lesz, mint legutóbb, de a váltót leszámítva nagyon szépen megy. És igazából a kettest is ráváltja, de csak úgy 4500-as fordulat körül. Lehet tehát, hogy egy kellően hosszú kifutópályán meglehetne a hármas is. A váltón kívül a fék sem az igazi, az elsők alig fognak, de Géza majd még megcsinálja.

A végén azért jobban éreztem magam, mint előtte. A V8 önmagában is végigsimít az idegpályákon, erősödik, vagy kicsit helyreáll kapcsolatunk a szeretőnkkel, félig-meddig talán elhisszük, hogy igazából van egy autónk, még ha ritkán látjuk is. Legalábbis én szeretnék hinni benne, hogy most már lassan visszakapom.