Amit alant láthatnak, az ma már – szerencsére – történelem. Ez egy hivatalos kis oktatófilm 1987-ből. A Pontiac kereskedők agyát mosták vele anno, akiknek így könnyebb dolguk volt, amikor be kellett fűzniük az európai vagy japán autót jó eséllyel még sosem látott vásárlót.

A kiindulóhelyzet egyszerű, a Szomszédok legsötétebb korszakát idéző színészi alakítások pedig frenetikusak, amik azonban igazán ütnek azok az érvek és a mondatok (angolul tudók előnyben).

Brad és Paula autót akarnak mosni, viszik is a slagot és a vödröt, ám míg Brad kiáll a garázsból a Mazda RX-7-tel, addig Paulát villámcsapás éri: meglátja a szomszéd új sportkocsiját.

CJ, a szomszéd, aki leginkább az középiskola güzüje és Bill Gates törvénytelen gyermeke, természetesen zavarba jön, hiszen nővel kell beszélgetnie. Nem tudjuk, hogy Paula kék zoknijai vagy arca lepi meg jobban, mert utóbbit az egész filmben nem látjuk. CJ viszont igazi monitorlakó autóbuzi lehet, hiszen Paul Newman-t megszégyenítő arcmimikával kezd mesélni az autóról, ami nem Ferrari, hiába is szerette volna Paula. (Brad közben a háttérben dühösen dörgöli az RX-7-est, ami csak egy díszlet egy Fieróhoz képest. A filmben minden bizonnyal, de egy három kanyarral ellátott pályán már jó eséllyel körberöhögné.)

-CJ, mesélj még az autódról! – biztatja a misztikus, zoknis lány, CJ pedig azonnal bedobja a Good Year Eagle GT 205/60 R15-öt, majd belebonyolódik az áramlástanba…

Paula közben lerázza Bradet és finoman CJ karjához ér, a szikra átugrott. Imponál neki a halogén bukólámpa és a precíz kidolgozás, hormonoktól csapkodva markol rá a bőr váltógombra (CJ háromgangos automatával kérte, pedig kapható négysebességes kéziváltóval is!). Közben itt-ott elhangzik a Ferrari és az európai minőség, majd rátérünk a lényegre: a 120 mérföld/óráig skálázott sebmérőre és magára az erőműre, az injektoros, 140 lóerős 2.8 V6-ra, ahol elhangzik CJ démoni mondata: No more Mr. Niceguy!

(És most képzeljük el, ahogy CJ átnéz a 328 GTB-be a pirosnál, majd dagadó bicepsszel behúzza a D-t és gázt ad a Fiero GT-nek...)

Később aztán Brad, az eredeti alfahím kikerül a körből, CJ és Paula pedig mennek egy kört, melynek során CJ olyan szöveggel pusztítja a bezsongott Paulát, hogy: tudtad, hogy akár 23 milliméteres keresztstabilizátorral is kérheted?

A végén persze – amikor a vezetés élményétől Paula már olvadozik a sofőrülésben – rászól CJ-re, aki egyre csak sorolja a Fiero GT csodáit, majd egy snassz balkanyarral eltűnnek a naplementében…

Egyszer látni kevés, én legalább négyszer, a többiek minimum kétszer megnézték, görcsberándult arccal, könnyekkel küszködve…

Közben sűrűn eszembe jutott az a Fiero GT, amit valaha – a kilencvenes évek elején – birtokolt anyám bátyja. Mintegy két hónapig. Aztán megunta a folyamatos szívást és a betegágyat, amire valami furcsa módon próbálta meg a GM ráakasztani a sportautó-címkét.

Milyen szerencse, hogy valójában soha nem kellett felvennie a kesztyűt egy Ferrarival szemben, hiszen már egy egyszerű, 1985-ös Mondial is a 270 lóerős V8-assal súlyos önbecsülésvesztést lett volna képes okozni bármelyik Fiero GT-tulajdonosnak, a 328 pedig maga az elérhetetlen hegycsúcs. Nem, a Fiero egy borzalom, mindig is az volt, csak nem nézett ki annyira rosszul.

(Youtube-link. Köszi sixx!)