A Blikk olvasója a busás, tízezer forintos vérdíj elnyeréséért lefotózta Hunvald György, a volt erzsébetvárosi polgármester autóit, melyek egy Garay téri teremgarázsban porosodnak. És ez jó. A gyűjteményeknek örülünk. Hogy melyik gazdag embernek milyen órája van, hidegen hagy, egy Longines-t meg nem tudnék különböztetni egy Rolex Oyster akármicsodától – a polginak nagy óragyűjteménye volt. Meg festmények.

A baj csak az, hogy a magyarnak valami elképesztően elszállt elképzelései vannak a veteránautók árairól. Oké, Jay Leno Duisenbergje lehet több száz milliós tétel, de nálunk ritka húszmillió fölötti veteránautó. A nép viszont mindig csak a világsztárok különleges veteránautóiról olvas a Nők Lapja hátoldalán a Heted 7 országból rovatban, a hátoldalon. Az ilyenmód informált olvasókból lesznek aztán a Kati nénik, akik 4-5 millió forintokért akarnák eladni az ötödét is alig érő romokat, hiába mutogatja nekik a Csikós negyedmagával a megfelelő katalógusokat.

Ugyanez a szellemiség köszön vissza a mai Blikk 4. oldalán. „A klasszikus Jaguar 25 milliót érhet a becslések szerint”, így a Blikk. A becslések szerint klasszikus formula lehet a hasraütésre, ez nagyjából olyan, mintha megírnám, hogy a mellettem ülő Vályi Pista magukat megnevezni nem kívánó források szerint Fekete Pákó vérrokona. Ez egy Mark VII, amiből 31 ezer darabot gyártottak 1951 és 56 között. Nem egy különösebben szép vagy érdekes autó, hiszen Jaguarból ott a klasszikus E-Type, vagy kedvencem, a Mark II, amivel autózni is csodálatos, nem egy ilyen ormótlan, alvázas fos. Magyarországon nem találtam eladót, a Mobile.de-n hirdetnek egy nagyon szép Mark VII-est Lipcsében

12 500 euróért, ami középárfolyamon lapzártakor kevesebb mint 3,5 millió forint. Ez egy apró, hétszáz százalékos tévedés. Igaz, ha a VII. kerületi ingatlanok (vajon ezért kellett Hunvaldnak pont Mark VII-es?) különös árazására gondolunk, ami miatt a polgármester momentán előzetes letartóztatásban van, akár arányos is lehet. És a Hunvaldénak mondott Jaguar még akkor is rászorul egy alapos fényezésre, ha már ki van lakatolva, mert látni rajta pár alapozós foltot.

A tízezer forintos olvasó-riporter lefotózta még Hunvald Trabant kombiját, amit „saját kezűleg tuningolt”. A tuning valójában az úgynevezett Kalifornia tükrökkel és Irmscher felnikkel történő felszerelést jelent, meg persze a babakékmetál fényezés sem tűnik gyári árnyalatnak. Szerkesztőségi trabantosunk, Prokee azt mondja, léteznek félmilliós Trabantok, Magyarországon öt darab, de ez nincs köztük. A fényezés jellegzetesen egyéni szociális probléma, amit az eladási árban nem tudunk érvényesíteni. Ez nagyjából ér 100-150-et.

Van még egy 1970-es, „felújított, korszerűsített” VW Bogár, amit a Blikk 2,5 millióra taksál. Érhet vagy felet, de az igazán nagy fogás a bulvárlap szerint Hunvald Gyuri Mustangja. Még nem lövöm le a poént, mennyire értékelik, de nagyon ott lennék, amikor kiviszik a piacra annyiért. 4. generációs Mustang, ami a legnagyobb kapufa – oké, ha valaki szeretne egy amerikai V8-ast, ami megbízható és nem fogyaszt túl sokat, és nincs, csak 2-3 milliója, áldásom rá.

A több százmilliós kárigényt valószínűleg nem lehet majd a Hunvald-flottából fedezni. Ennél is fontosabb tanulság azonban, hogy ráébresszük embertársainkat: attól, hogy valami veterán, még nem feltétlenül sokmilliós ritkaság. Itt az én Cougarom – régi is, elég ritka is, nincs is rossz állapotban, de veteránminősítésestül se tudnám eladni 3 milliónál drágábban. Vannak persze tökéletesen felújított, ritkább szériákba tartozó amerikai izomautók, de azok is csak elvétve érnek 15 milliónál többet. Szerencse, hogy az autókhoz kell érteni, de a hozzávetőleges árat tíz perces internetes kurkászással is be lehet lőni. Ez meg a scoop-ból ítélve valószínűleg egy GT, azok se érnek többet 12-13 ezer eurónál, ami legfeljebb 3,5 millió. Plusz regadó. És most lássuk, mennyit ér ez „becslések szerint”: 37,5 milliót. Még csak nem is kerek 30-at vagy 40-et.

Az meg, hogy Hunvald Györgynek milyen ízlése volt, illetve hogy ha a korlátlanhoz közelítő anyagi lehetőségeink lennének az autóvásárlásra, alufelnis Trabantokat és érdektelen Jaguarokat kezdenénk-e felhalmozni, na az megint egy egészen más kérdés. Ez egy nagyon rossz ízlésű csávó, igazából már az ízlésrendőrségnek régen be kellett volna vinnie.