Wokingban nagy a feszültség. A McLaren központban mindenki feszülten, lélegzetvisszafojtva várja az új MP4-12C fogadtatását.
A Ferrari 458 Italia és a Gallardo LP560-4 közé szeretnének vele beférkőzni. A technológia és a know-how, a tudás ehhez bizonyosan adott, a kérdés csupán az, hogy a 600 lóerős, 3800 köbcentis, duplaturbós V8, és a minden bizonnyal remek úttartás és menetteljesítmény elviszi-e a hátán a többihez képest jellegtelen formát?
Kedves olvasó, próbálja meg most levenni a rózsaszín szemüveget, törölje le a nyálcseppet, felejtse el a birtoklási vágyat, nyomja el magában a gyermeket. Nézze meg a három autót egymás után, így:
Majd nézzük meg, mit tudott a McLaren uszkve 18 éve.
Tegyék fel bátran a kérdést hangosan. Elég lesz ez? Tény, hogy a McLaren-Mercedes-gépezetbe már jó ideje homok került. Az angolok F1-utódot akartak, míg a németek inkább egy über-GT-t szerettek volna. Megszületett az SLR, ami önmagában is egy furcsa keveréke volt a kettőnek. És kétségkívül nagy üzleti siker (nem utolsósorban pedig tán a létező legszebb hangú kompresszoros V8).
Most, hogy szakítottak, a Mercedes megcsinálta az SLS-t, a szívómotoros (!), 575 lóerős sirályszárnyast, a McLaren pedig az M4-12C-t. Nagyon várom már az első összehasonlító tesztet.