Szeretjük a számokat. Bár betűkkel dolgozunk, mégis a számok mondják meg nekünk, hogy az, amit csinálunk, érdekli-e azokat, akiknek csináljuk.
Éppen ezért a hétfői értekezletek második felében mindig végigvesszük, hogy előző héten írt cikkeink hogyan teljesítettek.
Ez úgy történik, hogy Angi készít egy szép, áttekinthető Excel táblázatot, ami manapság már csak két A4-es lapra fér el, mert annyi lett a cikk. Ezt nekem rejtegetnem kell, mert ahogy megkapom, jönnek a türelmetlen számhiénák, akik mindenáron a többiek előtt egy órával már tudni akarják, hogy sütkérezhetnek-e aznap a dicsőség melegen csordogáló fényében.
A számhiénaság kortól és státusztól független, Árpád ugyanúgy körülöttem sündörög, mint Bende ügyvezető, vagy Csikós – akit egyébként egyre több olvasónk indítana a jövő évi parlament választásokon, hozzáteszem: joggal.
Szóval én ezt a két értékes papírt testemhez szorítom, laptopom alatt rejtegetem és fél szemmel mindig figyelem, hogy nehogy valamelyik átkozott kipiszkálja, és hörögve, szemeit forgatva dicsérje vagy átkozza a világháló urát, attól függően, hogy mit lát ott.
Általában azért sikerül megakadályoznom ezt, és körülbelül délelőtt tizenegykor jutunk el oda, hogy közzétegyem a számokat. Mostanában ez nem olyan egyszerű, mert Árpád mindig beleköhög, amiért terjengősen elnézést kér, de valahogy mindig akkor, amikor mások számait olvasom fel.
Van egy kedves szokásunk is, a termelési értekezletek bolsevik hagyományait folytatva. Ha valamelyik cikk negyvenezer feletti oldalletöltést ér el, akkor a szerkesztőség – ha úgy tetszik: a brigád – feláll, és hangosan megtapsolja a szerzőt. A taps fogadásából csinos pszichológiai tanulmányt lehetne írni. Van, aki fejét Fülesként lehajtva, pironkodva viseli a sikert, és van olyan is, aki hátradőlve, hasát előretolva fürdik az ovációban, miközben rátesz egy lapáttal: na, látjátok, már megin' én!
Önökre bízom annak kitalálását, hogy melyik kicsoda, inkább elmondom, hogy a híreknél húszezer a tapshatár, és bizony gyakran tapsolunk szerkesztőségünk jáde oszlopának, a Hírszerkesztő álnév alatt publikáló Andróczi Balázsnak.
2009-ben egyébként már általában naponta kilencven-százezren olvastak bennünket, úgyhogy a szerzők számára a tét nem kicsi, vajon ebből a városnyi emberből mennyit tudnak magukhoz csalogatni.
Mivel ezek a számok Angéla számítógépében akkurátusan archiválódtak, idén először úgy gondoltuk, megnézzük, melyik tíz cikkünket olvasták legtöbben egész évben. Van a listában papírforma, van benne meglepetés is, de végigböngészve mindenképpen – elnézést, a termelési értekezletek nyelvezete úgy látszik tényleg megfertőzött engem is – reprezentatív lenyomata a 2009-es évnek.
2009 a válság éve volt, csoda-e, hogy legolvasottabb cikkünk is ezzel foglalkozott. Szerkesztőségünk egyetlen strasszos pólót hordó tagja rátette a kezét az autókereskedelem ütőerére, és kiderítette, hogy miért vált életveszélyessé új autót vásárolni. Oldalletöltés: 68.458.
Szerencsére ma már szinte senki sem kérdőjelezi meg a téli gumi szükségességét, de éppen ezért az embereknek szüksége is van tanácsadásra. Nálunk megkapták. Oldalletöltés: 62.863.
Azért egy Mercedes S-osztállyal még mindig nagyot lehet tarolni, főleg ha környezetbarátként próbálják meg elsütni. Oldalletöltés: 62.834.
Persze majdnem ugyanezt meg lehet csinálni egy használt BMW-vel is, csak elég nagy legyen. Ez a cikk ráadásul papírújságunkban is megjelent, úgyhogy a következő számhoz nyugodtan hozzá lehet még adni tízezret. Oldalletöltés: 60.453.
Az ötödik helyen viszont egy új BMW áll, az 5-ös GT. Úgyhogy a Mercedes BMW csatát helyezésre a Merga, de mennyiségileg a BMW nyerte 2:1-re. Oldalletöltés: 59.628
Semmi pánik, azért nem csak a prémium-csúcsszekerek érdeklik a TC olvasóit. A normálisautó-díj legjobb befutója a dízel Renault Mégane volt. Oldalletöltés: 56.804.
Az Ariel Atom viszont minden, csak nem normális. Csikós ugyan nem vezethette, csak vitték, viszont a gyárban is volt, Magyarországról elsőként. Oldalletöltés: 56.798.
A vergődő Opelből egyre jobb autókat présel ki a haláltusa. Olvasóink szerették az Insigniát, de még jobban szerették az új Astrát. Oldalletöltés: 55.799.
Hohó! Mi ez, ha nem gyúlékony anyag? A megbízhatóság szinonimájaként emlegetett japán autóknak romlik a minősége. Naná, hogy mindenki rákattant. Oldalletöltés: 55.202.
Két helyezéssel előbb már megmondtam: nem tudtunk úgy és annyit írni az Opel Insigniáról, hogy az kielégítette volna olvasóink étvágyát. Legnépszerűbb Insignia-cikkünk még a top 10-be is belefért, fogadják szeretettel. Oldalletöltés: 54.783.
Huhh, ennyi lett volna csak? Nem, volt itt még más is. 2009 a Totalcart körülvevő közösség látványos megerősödésének az éve volt. Klubházunk a Belsőség-blog, ahol lehet beszélgetni velünk vagy szidni bennünket, ki-ki vérmérséklete szerint. Bónuszként legyen itt a Belsőség három legjobban teljesítő cikkje. Igazából a kommentek olvasása nagyobb flash, mint a cikkeké, akinek a karácsonyi kajáktól lezuhant a vérnyomása, most rendbe teheti, azt garantálom.
Robby kezdte el azt a sorozatot, amelyben pályafutásunk tíz legszörnyűbb járművét énekeltük meg. Már az első rész instant hit volt. Oldalletöltés: 65.342
Magunk is meglepődtünk, hogy Csikós Vatera-leleplező posztja micsoda hullámokat kavart, pedig hajszálon múllott, hogy meg sem írtuk. Oldalletöltés: 52.560.
Nagy nehezen engem is rávettek a fiúk, hogy írjam meg pályafutásom tíz legrosszabb autóját. Olvasottság szempontjából megérte, de ennyi átkot még életemben nem kaptam, leginkább vérig sértett Fiat Tempra tulajdonosoktól. Oldalletöltés: 40.148.
Bitte schön, ezek voltak 2009 legolvasottabb Totalcar cikkei. Megtisztelés, hogy én írhattam az év utolsó bejegyzését, de könnyes búcsú helyett most rohanjanak papírtrombitát vásárolni, állítólag idén hiánycikk lesz, a válság miatt.
Az utolsó 100 komment: