220 ezer forintot kaptam a 93-as, gazdasági totálkárossá vált Marutimért. Nekem nem tűnt soknak, de Csikós Zsolt azt kiabálta, hogy autónepper vagyok, mert az ütközés előtt max 60-at adott volna érte. Ehhez nem értek, de az biztos, hogy nekem sokat ért.
Azt mondják, a vidéki autót jól tartják, női tulajdonos pláne előny, ráadásul az én autóm 2003-ig főleg Kaposváron mozgott. Aztán januárban a Lánchídon belém jött egy Nissan, és már csak azért is izgulhattam, mennyit kapok a biztosítótól, mert a kérdésekre őszintén olyan válaszokat adhattam volna, mint "nem garázsban tartottuk, de árvízben már állt". Ugyanis amikor a házunk melletti Kapos egyszer kiáradt, a víz a kocsi visszapillantójáig ért. Szerencsére ilyen kérdés az Allianz részéről nem érkezett.
1993-ban láttuk meg a kaposvári Suzuki-szalon feletti hídról az aranyos kis piros autót újonnan, a szüleim azonnal megvették. Akkor kaptam meg a jogsimat negyedik próbálkozásra, így a régi Daciánknál sokkal nehezebben adták kölcsön. Értékeltem a ritka alkalmakat, pláne, mert nagyon pöpec autónak számított a családban, ellentétben a Daciával, ami csak csavarhúzóval indult. De még ilyenkor is csak a nagymamám vállalkozott, hogy az utasom legyen, én már úgyis éltem eleget-alapon.
2008-ban már a vakszolás is elmaradt
Pedig a Marutinak 2003-ig nem is én lehettem a legrosszabb élménye, nélkülem is elég sok borzalom érte. Nem volt benne olyan sok kilométer, de csak mert a számlálója többször körbepörgött. Apám kézilabdabíró volt, így egy átlagos hétvégén Nyíregyházától Szentgotthárdig autózott vele. A benzinen meg spórolhatott, mert amikor egyszer ki kellett üríteni a tankot, furcsa dolgok jöttek elő belőle. Amikor végül be akarta váltani egy új autóhoz a Suzuki szalonnál, 100 ezret ajánlottak az akkor tíz éves autóért, mert rozsdás. És még kedvesek voltak.
Sajnos beépített pohártartója sem volt a reggeli kávézáshoz
Így műszakiztatás után inkább felhozták Pestre nekem. "Van hangja, jól trotyog" - jelentette be büszkén anyám, meg hogy fel is polírozták: sokkal pirosabb, mint korábban. Egy idő után mégis elég nehezen ment. Ha utasokat vittem, az egyenest sem tudta tartani, de egy ideig azt gondoltam, erről az utasok tehetnek. Egyikük például, amikor a súlyától az autóm a hídon fölfele kiakadt, és ütemesen kattogni kezdett, ijedt arccal megkért, hogy álljak meg, kiszállt és közben azt kiabálta vissza, hogy többet ne induljak vele sehova. Kesztölcig még elmentünk vele, ott 180 ezerért mindent kicseréltek benne, ami katasztrofális állapotban volt (lengéscsillapító, féltengely, váltó). Aztán visszatértünk a pesti utcákra.
Itt az utca végén levő szervizbe jutottunk csak el, nem emlékszem, hogy épp mivel vittük
2007-től jobb időszaka volt, a kisebb hibákat Bence papája, aki végigszerelt életében Trabantot, Ladát, megoldotta. A Suzuki bontóban vettem visszapillantót, ablaktekerőt és más finomságokat, a Tescóban üléshuzatot, mégha épp macis is volt a választék a műbőrön kívül. Már csak a plafonkárpit lógott kicsit. Emellett az utcánk végébe kezdtem járni autószerelőhöz, ahol jól lehet alkudni, elég hamar lementünk 15 ezerről 2-re, ilyenkor egy "én erre nem szánnék annyit" mondat is elég volt (ezúton is köszönöm). Meg esetről esetre okítottak, volt, hogy elvittem azzal, ha nem nyomom a gázt, leáll, mire mondták, hogy akkor nyomjam. Búcsúzásként integettek, de vissza kellett mennem, mert így meg a 30-as sebességkorlátozást nem tudtam tartani, kérték, hogy máskor azt mondjam, nincs alapjárat. A szerelősrác azt is elmagyarázta, hogy az akkura nemcsak azért ne rakjunk csirkehálót szállítás közben, mert az lángolni kezd, hanem mellesleg ki is üti.
A vége felé kilyukadt a benzintankja is, és tankolás közben guggolva kellett lesni, mikor kezd kifolyni, de ami még rosszabb, sok helyen - híd közepén, Váci út közepén - emiatt leállt, és a dugóban persze mindenki üvöltött a segítségadás helyett. Arra, hogy ez nem olyan jó kocsi, mégis csak akkor gondoltam először, amikor szüleim feljöttek, elvitték egy körre Dunakeszire, és utána elnézést kértek. Pedig azt is elmagyaráztam nekik, hogy ha üresbe teszik a váltót, és kihúzzák a kéziféket - levegőt vehetnek közben - akkor beindul.
Így pattintotta le a nissanos srácot
Szóval idén februárban a Lánchídon mentünk gyanútlanul az új benzintankkal és a karácsonyra kapott gps-emmel felturbózva, mikor egy elszabadult nissanos srác átfutott a sávomba. Végigszántott a kocsimon az első lemezétől a seggéig, a végén lepattant. Plusz öt fok volt, utána mégis azt írta a betétlapra, amit 40 percig töltött ki, hogy megcsúszott a jégen. De nem törődtem vele, mert a céges autójának volt cascója, és a helyesírási hibái ellenére, például hogy én "szabájosan közlekedtem", megértették a biztosítónál a lényeget. Egy harcsabajszos, korrektnek tűnő hatvanas jött ki a Hamzsabégi úttól felmérni a kárt, mindent lefotózott és közben azt kérdezte, hogy stimmt, mire gondolok?
Stimmelt, mert gazdasági totálkár lett, és megkaptam áprilisban a 190-et. Szegény kocsim még egy ütközést nem élt volna túl, már csak ezért sem kalapáltattam össze.
Az utolsó út a frissen lopott Brad Pitt-tel
Úgyhogy mivel még nem találtam újat, és októberig érvényesek voltak a papírjai, ilyen állapotában használtam tovább. Egy roncstelep 37 ezret ajánlott, de nem siettek érte jönni, és én sem zaklattam őket. Így megtapasztalhattam, milyen nehéz egy ronccsal közlekedni: nem nyílt a bal ajtó, az ablakot nem lehetett letekerni, mert minden össze volt préselve az ajtóban, és a benyomott B oszlop miatt a visszapillantóból kicsit olyan volt, mintha magamat követném. Volt pár előnye: keveset fogyasztott: havi 5-10-et (mármint tankcsere után). Ha siettem, nem mertek elém tolakodni, mert úgy tűnt, hogy nem féltem a kocsim (pedig igen), és rövid blöffölés után általában ők fékeztek. A legjobb mégis az volt benne, hogy bármilyen kulccsal működött, így ha véletlen bezártam a slusszkulcsot, csak egy járókelőt kellett meggyőznöm, hogy adja kölcsön a lakáskulcsát, és máris nyitva volt.
Októberben már én hívtam fel az áprilisban ránk alkudó roncstelepet. Közben kiderült, hogy máshol ingyen sem veszik be, mert a forgalomból kivonás is sokba kerül. De itt az időhúzásért büntetésből csak 7 ezerrel adtak kevesebbet az árnál.
Pilisjászfalura viszik szétkapni
Az utolsó estéjén még elvittük az Aréna moziba, Bencével hazafele Brad Pittet is magunkkal vittük a Becstelen brigantykból. Másnap a Flórián térre jöttek érte, az Index új címére. A végső úton megköszöntem neki, hogy megtanulhattam rajta vezetni, meg hogy ilyen szépen lett vége, hogy megvédett és még pénzt is szerzett nekem egy utódra. Bevágódtunk a szállítókocsi elé, a trélerre sajnos nem állhattam fel vele. Amikor kiszálltam csak a táskámat vettem ki, nem volt pofám mellé az akut is kiszedni, vagy a kerekeket, ahogy Kari tanácsolta. "Ma szétkapják" - búcsúzott az öreg, akit utána felhívtam, hogy a kézifékét húzza be, mert szeret mindenről legurulni. Mondta, hogy behúzza.
Erre csak ráfeküdtem
A pénzből most új autót keresek, csak 98-asnál ne legyen öregebb, piros lehet.
Az utolsó 100 komment: