Elmúltak már azok az idők, amikor az újságkészítés csak fotózásból és írásból állt, végeredményben pedig cikk- és hírközlésből. Amely újság ma nincs ott a közösségi média ilyen-olyan felületein, az annyit is ér. Mi is annyi helyen vagyunk már ott, hogy a leghűségesebb olvasók sem tudják követni, de néha még mi sem. Most letisztázzuk, melyik mire jó. Rövid közösségi médiás gyorstalpalóval egybekötött infódömping arról, hol és milyen minőségben követhetsz minket.
Pista vezényletével negyedik éve kezeljük Facebook-oldalunkat, amit már több, mint 74 ezren követnek. A közösségi oldalak number one-járól van szó, aki ne tudná miről, az nézze meg David Fincher Közösségi Háló című filmjét, vagy olvassa el a Facebook wikis szócikkét, ott tényleg mindent megtalál.
Mit kapsz, ha követsz?
A kötelező cikk/hír/poszt ajánlások mellett töméntelen belterjet, programajánlót, és ha rendezvényünk van, arról is itt szoktunk élőzni. Mostanában heti egy-két alkalommal jelentkező pusztító szóvicc képben rovatunkat is itt találod, na meg amikor Pistát elkapja a gépszíj, kidob a falra egy brutál videót egy hegyi felfutóról. A közléskényszeres olvasók számára a legvonzóbb persze a kommentlehetőség – na, itt azt is lehet.
Szóval az oldalt már 74 ezer fölött lájkolták. Ők azok, akik a Facebook mechanizmusa szerint kb. minden 5-10. kiírásunkat az arcukba kapják, ha belépnek. Ez az arány lehet száz százalék is, egyet kell hozzá kattintani itt:
Nem mellesleg a Totalbike-nak és a Kisautó blognak is van már Facebook-lapja, azokat is ér lájkolni. Totalbike FB itt; Kisautó FB itt.
Instagram
Rézmányi bátorítására a Totalcar betört az Y-generáció filterekkel és szűrőkkel nyakon öntött világába. Ez az Instagram, ahol nincs megosztás, nincs chat, nincsenek reklámok és Gandhi ráncos arca mellé írt hártyavékony életbölcsességek. Az Instagrammon csak képek vannak, ezeket lehet szivecskézni vagy kommentelni. Pofon egyszerű, annyira, hogy csak egy okostelefon kell hozzá, meg két perc játék a színekkel, élességgel. Olcsó művészkedésünket 2170-en követik.
Mit találsz, ha követsz?
Sok teaserfotót és még több belterjet. Posztolunk, ha teszten vagyunk, de még inkább akkor, ha az irodában. Fogjuk a képet, ráborítunk annyi filtert, hogy egy jó ízlésű ember már a vödörért nyúljon tőle, majd rábökünk a kék pipára. Lehetőleg jó sok címkével küldjük bele az éterbe, hogy a világ túlfelén is lássák, nem kispályázunk.
Google Plus
A Google Plus a Google fegyvere a Facebook ellen. Illetve annak indult, de úgy fest, a konzervatív közösségi szájtok globális piaca egyszereplős. Ez a műfaj természetéből fakad, hisz ki akar párhuzamosan több privát profilt figyelni? Én mondjuk nem. Ott vagyok, ahol az ismerőseim nagy része, és ettől nem érzem magam kevésbé autonómnak. Nincs itt verseny, a győztes mindent visz, a többieknek marad a morzsa. Azért az ilyen morzsákon is elvegetálnak néhányan, a Google-nek pedig – miután a vereség már egyértelmű – annyi a lényeg, hogy a portfólióban ott legyen egy közösségi oldal, amire rá lehet kötni egyéb szolgáltatásokat, például a You Tube-ot.
Azt mondják, a Plus ma azon kevesek közösségi tere, akiknek a Facebook túl kommersz, kiábrándultak a sok reklámból és a filléres életbölcsességet kínáló vírusképekből. Lehet, hogy így van, mindenesetre tény, hogy kevesen használják. Ilyen profilja amúgy a többségnek van, mert ha van gmailes postafiókod, akkor Google Plus-profilod is van. Éppen ezért a Plusnak bő háromszáz millióval több felhasználója van, mint a Facebooknak.
Mit találsz, ha követsz?
A Google Plus még számunkra is rejtély, de igyekszünk kiismerni az előnyeit. A tagelés például messze kiforrottabb, mint a Facebookon, csak sajnos kevesen keresnek az #autóteszt #belsőség vagy #tctv címkékre. Szóval itt is jelen vagyunk, de egyelőre tapogatózunk a felületen.
A mikroblogolás a mai napig nem terjedt el széles körben Magyarországon, pedig a műfaj élharcosa, a Twitter a harmadik legnépszerűbb közösségi szájt a világon 645 millió felhasználójával. A szerkesztőség részéről sem született még meg a kedv, hogy maximum 140 karakterben a világ elé tárjuk gondolatainkat. A kollektívából csak Winklert és Karottát szívta be a Twitter, ők becsülettel tolják a csiripet saját oldalaikon. Winkleré itt; Karottáé itt.
Mit kapsz tőlük?
Tévés infókat, ilyen-olyan cikkajánlót, 2-3 mondatos meglátásokat.
Blogkövetés
A közelmúltban lezajlott nagy indexes követőkampányból a blogok sem maradtak ki; közvetve mi is élvezzük, hogy blogjainkat követheti az olvasó. Ehhez csupán egy indapass kell, és egy klikk jobb felül az adott blogon. Ha bepipálsz egy blogot, járhatsz bárhol a nagy Index-birodalomban, a sárga harang jelzi neked, ha új poszt született rajta.
Mely blogokat kövesd?
A Belsőséget mindenképp, de azon túl is van élet. Ott van például az Indiában zátonyokat építgető Pere Laci jelenleg inaktív Karmageddonja, a Kisautó blogunk, a Forma-1 öreg guruja, Lapaj blogja, na meg a motoros szekcióból a Sebesség oltára és a Robogó blog.
RSS
Ősrégi módja ez a friss tartalomhoz jutásnak. Az RSS azzal a nem naiv szándékkal született, hogy megsegítse az internetfogyasztót. Használatának célja, hogy ne kelljen végigkattintanod a könyvjelződet azért, hogy megnézd, született-e új hír/poszt/cikk szeretett oldalaidon. Az RSS használatáról itt olvashatsz: Mi az az RSS feed, és mire jó?
Mit kapsz, ha követsz?
Mindent, ami az alatt a domain alatt született, amit bekövetsz az RSS-sel.
