Már egy ideje lógok a Kanalas Dacia Hiéna eredményhirdetésével, aminek kézenfekvő oka lehetne a beérkező pályaművek nagy száma, ám a valóság sokkal prózaibb: a lustaság.
Sajnos akkoriban annyira nem volt esemény egy Dacia szerelése, hogy nem is nagyon fotózták az emberek. Akkor még nem sejtették, hogy érték lesz, például a TC Hiéna feladványokhoz. Meg aztán akkoriban nem digitális géppel készültek a fotók, a franc se győzte volna pénzzel és filmmel a sok szerelős fotót.
A kommentek közül azért bemásolnám ide Mazda121db hozzászólását, amiből a fiatalabbak is megérthetik, miért is hívták román Legónak a Daciákat:
Nekünk kép nincs róla (illetve egyen háttérben homályosan látszódik), de "élmény" annál több.
'88-ban vettük újonnan. Szüleim órákig vizsgálták a Merkur telepen a lehetséges kocsikat, hogy ne legyen selejt (meglegyen minden ajtó-kerék stb). Kiválasztottak egy sötétkék példányt, rendezték a papírokat. Elindultunk haza, kb 1,5perc utazás után megállt. (annyi benzin nem volt benne, hogy az első kútig elérjünk, kutasok már tudták, hogy semmi baj nincs, nem mi voltunk az elsők)
Otthon a bezárásnál kiderült, hogy a szépen átnézett kocsi rozsdásodik...
Apu Dacia-s kollégái ajánlottak egy szerelőt, aki másnap összerakja még egyszer, és akkor tuti jó lesz, örök élet. Na ez így is történt, apu ment az autóért, szerelő kérdezi: ugye nem kellett hirtelen fékezni, megállni. Apu mondja: nem sima utunk volt, gyakorlatilag csak a ház előtt álltunk meg. Szerelő: Jó, mert a főfékhenger csak lógott a levegőben, nem volt rögzítve...
Ez a pillanat megalapozta a következő 5,5év kölcsönös "szeretetét és megbecsülését"!
Még az egy év lejárta előtt betelt a garanciafüzet. Számtalan kipufogórendszert, féltengelyt, izzót fogyasztott. Az első futómű gyári hibás volt, sehol nem tudták megcsinálni: 40000km=2garnitúra gumi. Állandóan dőlt belőle az olaj, de hiába cseréltek ki rajta többször mindent, állandóan odacsinált a garázs padlóra. végül kiderült, hogy a fagydugó volt szar. Közben az olaj miatt 3 garnitúra kuplungtárcsa is a levesben landolt.
Mosásnál (pedig megvettük a drága autósamponokat) mindig kék lett a szivacs.
Kedvenc történetem: Apuval ketten mentünk nagypapáékhoz látogatóba. Főútról kellett lekanyarodni (ugye szokásosan lelassít, vissza kettőbe stb), lelassítás megvolt, de 2 nem lett meg, ugyanis a kuplung pedál LEESETT A PADLÓRA! Hazafele végig 2-ben jöttünk, imádkozva, hogy ne kapjunk pirosat.
Eladás előttre kezdett összeállni: német féltengely, francia kipufogó (több mint egy éve volt már rajta és még jó volt), Tungsram izzók).
Jött a 6 éves műszaki vizsga: szélvédő karcos, lámpák vakok, új gumik kellenek, tömítések motorba, futóműbe ki tudja mik, szóval egy rakat pénz és akkor még a nyakunkon van ez a sz@ar, szóval döntöttek a szüleim: Dacia el, és valami rendes nyugati autót megveszünk. Románok állandóan zaklattak minket, mert tudták, hogy van Daciánk. Mindig ilyen 100e körüli összegért akarták vinni, annál azért jobb állapotban volt, család határozott 150 lesz az alja.Egyszer egyedül voltam otthon. Csengettek, ablakon ki:
-Van Dacia-tok
-Van, mennyit adtok érte?
-120e (ez volt eddig a legmagasabb ajánlat)
-150 alatt nem eladó, addig vissza se gyertek.
Végül is este visszajöttek, és 145-ért vitték. Ez '93 telén volt, én 9 évesen "adtam el" a kocsit. Végül is mindenhonnan lábon hazajött, bár elég sokszor külső segítséget kellett igénybe venni hozzá.
Majd vettünk tavasszal egy Mazdát, és a nyugodt évek 20 éve tartanak...
Csikóssal beszélgettünk erről, aki a fagydugó-kérdést megfejtette: ez néha hívták fagydugónak a szerelők, ám valójában egy olajjárat ledugózásáról lehet szó, ahová amúgy valami extra műszert szerelnek, vagy hasonló. A Daciákban egyébként azért nem volt annyi benzin sem, hogy eljusson az első kútig, mert állítólag minden harmadiknak lyukas volt a tankja, a legendárium szerint nem egy vadiúj Dákó égett le a Merkúr-telephez legközelebb lévő kútnál.
Viszont a versenykiírás nem prózaíró versenyt tartalmazott, hanem fényképbeküldő versenyt, amin valaki a régi Daciáját szereli. Kevesen tudtak ilyet küldeni, bár azt is nagyra értékeltük, hogy ha nem is szerelős, de régi daciás fekete-fehér képeket is küldtek, mint pl. ezt Nintaus:
A másik kedvencem szintén Nintausé, amiből az is látszik, hogy akkoriban nem mindig fűztek színes filmet a full frame-es fényképezőkbe. Íme, egy csodás 1300-as Dákó, amely Afitos családi fotóalbumából származik:
Csakhogy a versenykiírásban szerelős fotót kértem, és ehhez tartom magam. A pályázók közül mindössze ketten rendelkeztek ilyennel. Az egyikük R12Lucas kommentelőnk, akinek egész kis fotósorozata volt Dacia és Renault 12-es szerelésből. Sőt, úgy tűnik, inkább egy felújítás stádiumait láthatjuk, a digitális képek adatai alapján 2004-ből. Mint pl ez:
.png)
Ez mondjuk pont az R12-es, de az Indafotó-galériában van bőven Dacia is.
A másik pályázó is komplett Dacia-galériát küldött, viszont itt szemmel láthatóan még filmre készült, tényleg archív fotókról van szó. A beküldő KTomi1310.
Azt hiszem, KTomi1310-et bármelyik fotótanfolyamról eltanácsolnák (illetve azt, aki ezt a képet lőtte), de ez nem fotótanfolyam, hanem a Kanalas Dacia Hiéna, ahol ez most a szigorú zsűri döntésének értelmében a győzelmet jelenti számára.
Köszönjük mindenkinek, aki részt vett a játékban. Nyugi, a Hiéna nem hal meg, csak mindig más nyereményt dob fel.
