Elképedtem, amikor életemben először láttam termeszvárat. Ezek az apró rovarok hogyan hordanak össze egy ember nagyságú kupacot? Félelmetes, ahogy ott zsizsegnek körülötte. Itt valami nincs rendben, ha így folytatják, bekebelezik a következő falut. Nézd már, ott az a hatalmasra nőtt, centis példány! Ezek mutánsok! Felzabálják alólunk a bolygót! Meneküljünk!
Vannak a világban első látásra furcsa, nehezen magyarázható jelenségek, amikről aztán, ha utánanézünk, kiderül, hogy tök normálisak. De nem csak a természet, az ember is létrehoz bizarr tárgyakat, eseményeket, néha halmozza is őket. Ha lenézne ránk egy marslakó, vajon hogyan magyarázna meg egy F1-futamot? Egyforma autók mennek körbe-körbe, és ezt az egészet milliók nézik száznyolcvanas pulzussal az egész Földön. Monománia. Betegség. Nincs ezeknek már sok hátra.
Könnyen lehet, hogy igazuk van, ám az, ami a héten felpörgette az összeesküvés-elméletek rajongóit, nem más, mint rácsodálkozás a tömegtermelésre. Mintha kimennénk hajnalban a Nagybanira, csinálnánk egy fotót több tonnányi almáról, aztán visszatérnénk délután, és az üres placcot látva levonnánk a következtetést: nem létezik, hogy ezt mind eladták, tuti, hogy a Dunába borították az egészet.
Úgy tűnik, a Zerohedge indította el a hisztériát. Előkerestek néhány archív fotót, hozzákevertek egy-két aktuális képet, és néhány valós tényből vad találgatással rémisztő következtetéseket vontak le. Akinek nincs kedve tucatnyi bekezdésen át olvasgatni az angol nyelvű fejtegetést, arról regélnek, hogy a gyárak borzalmasan sok autót ontanak magukból, sokkalta többet, mint amennyit el lehet adni, és csak halmozzák őket gigatelepeken, hogy aztán egy részüket a végtelenségi aszalják, amíg tönkre nem mennek, majd amikor már reménytelen túladni rajtuk, elbontsák, sőt, egyenesen bezúzzák őket, mert már nem lehet pénzt csinálni belőlük, jaj. Mindezt azért, hogy ne kelljen leállítani a gyártósorokat.
Tökéletes, szinte mesteri a tények és a költemények összefonódása, a valódi jelenségek és a sokkoló – téves – következtetések ötvözése. Ami döbbenetes, hogy ezt az égig érő baromságot 375 ezren felfelé mutató hüvelykujjal díjazták. Ezért írom most ezt a posztot. Mert bár tisztában vagyok az emberi hülyeség legyőzhetetlenségével, néha úgy érzem, fel kell állni a barikádra, még ha sziszifuszi is a küzdelem.
Tényleg léteznek gigászi autótelepek. Sőt, valós a hír, hogy a Nissan 2009-ben kénytelen volt a tesztpályáján is autókat tárolni, amikor későn kaptak észbe, hogy összezuhant az autópiac. Egy tehervonatot is időbe tart megállítani; egy akkora gépezetnek, mint egy autógyár, tekintélyes tehetetlensége van. Akkoriban azért történtek más szokatlan dolgok is, amiket nehéz volt előre látni. Egyébként az is igaz történet, hogy némely magyar importőr, illetve kereskedő kicsit túltárazta magát akkoriban a pénzügyi év vége felé, hogy bizonyos mennyiséghez kötött bónuszokat megcsípjen, aztán hosszú hónapokig nem tudott túladni a készleten. Sok hülyeséget csinál az autóipar, de az egy másik történet.
Ezen viszont már rég túl vagyunk. Most, 2014-ben, amikor már Joli néni is tudja, hogy több évtizednyit estek vissza a járműeladási számok Európában, mindenki óvatosan pörgeti a futószalagot. Azonban ilyenkor is kell egy úgynevezett puffer, amiből lehet szemezgetni, ha egy féltve dajkált vevő betéved a szalonba. A The Truth About Cars – mellesleg az egyik kedvenc lapom – szakértője szerint ez a puffer akkor egészséges méretű, ha 60 nap körüli mennyiségre rúg. Vagyis egyedül a mi mikroszkopikus magyar piacunk ellátásához, ahol tavaly 65 ezer autót adtak el, valahol a nagyvilágban több mint tízezer autónak kell dekkolnia annak érdekében, hogy normálisan ki lehessen szolgálni a vevőt. Az rohadt sok. Gyönyörű fotókat lehet készíteni róla.
A másik ok az autók összegyűjtésére a logisztika. Nyilván nem egy Aro mögé akasztott kéttengelyes tréleren fogják egyesével elszállítani egy autógyár termését, ezért egy vasúti szerelvény, ne adj' Isten egy teherhajó megtöltéséhez be kell hörcsögölni pár száz vagy ezer gépkocsit, hogy aztán hatékonyan, gazdaságosan lehessen szétszórni őket a nagyvilágban. A fotók egy része ilyen gyűjtőhelyekről készült, például a sheerness-i kikötő közelében, ahol egyébként az Angliába érkező autókat tárolják. Vagyis ez pont azt bizonyítja, hogy milyen óriási a kereslet az Egyesült Királyságban.
De lazítsunk egy kicsit, ha már így ráfeszültem az idiótaságra. Nézegessünk inkább képeket a boldog KGST-időszakból, amikor még nem kellett dugdosni az autókat, hiszen éveket kellett várni rájuk. Akkor bezzeg nem halmozták őket százával. A frászt nem.
