Az imént néztem végig, ahogy három technodzsekis közteres megvág egy 206-ost. A tábla szerint (ami olyan magasan van, hogy csak létráról látni) 20 méteren belül tilos megállni. A galád törvénysértő egy egész vonóhorognyit és fél lökhárítónyit belóg a tiltott övezetbe, ahogy azt az amúgy szinte teljesen lekopott felfestés is jelzi.De a közteres precíz jószág: tíz percig sétáltak felváltva, hogy utána egymást győzködhessék, miszerint a 'kilépdelős mérés' is bizonyítja, 20 méteren belül van.

Abban nálunk is nagy az egyetértés, hogy rendes országban százból százat vágnak meg, ha nem tartja be a rendet. De azt ugye nem vitatjuk, hogy általában ott van a százból százas rend, ahol azt azért könnye(bbe)n be lehet tartani? Olyan helyeken, ahol például látszik a tábla. Helyek, ahol nem kell a zállampolgárnak/honfitársnak/lakosnak négykézláb kúsznia a járdán, majd azt leporolnia, hogy megtalálja az Árpád-kori felfestés maradványait.

Elfogadom, sőt vallom, hogy a törvényt tényleg tartsuk be, de az olyan naiv, belbudai szalonhazafiaknak, mint én, van egy olyan fejlövése, miszerint a törvény értem van, engem véd, meg hasonló badarságok. Aki a törvényt betartatja, az pedig szintén eszerint jár el. De a mérlegelés és jóhiszeműség elvetése, és az utóbbi hiánya miatt keletkezett űrt betöltő, nyereségvágyból elkövetett nettó szemétség a mindenkori szervtől azért cseppet zavar.