Nem jöhetünk úgy haza autószalonról, hogy ne szöktessünk meg az SD-kártyán néhány csajt. Pláne Tokióból, ahová sokan egyedül azért kimennének, hogy megnézzék élőben az iskolás lányokat, akik oly sok filmben szerepelnek a legkülönbözőbb szerepkörökben. Csikós, aki szinte hazajár Japánba, már alig bírt velük, ahányszor arcához emelte a fényképezőgépet, vihogva kacsintgattak rá a memóriakártyáról. Én áttoloncoltam őket a szerkesztőségi gépre, de ott sem nyugodtak, rosszallóan néztek rám szemükbe lógó hajuk alól.
Eljött az idő, hogy szabadon engedjük őket a Belsőségen. Mi megértők vagyunk minden fétissel szemben, ami nem árt senkinek. Ha már volt arannyal befuttatott Torsen diffi, vezérműtengelyekkel dekorlált retyó meg Hustler, pont a japán csajokat hagynánk ki? Dehogy.
A zsibongó galériát végiglapozva fel fog tűnni, hogy a lányok többsége egy sémát követ: a csizma és a kurta szoknya között villant a lehető legtöbbet. Elemző lelkületűek megállapíthatják, hogy általában nincs túlpakolva sem a balkon, sem a kuffer, ezért érthető a stratégia. Nekünk az tűnt még fel, hogy sok nemzetközi szalonnal ellentétben az utcán legalább annyi csinos arcot látni, mint a kiállításon a modellek között. Biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja köztük a kedvencét.
