Azt már megállapítottam az elején, hogy az autós lábpumpa, mint műfaj, szinte teljesen halott. Járkáltam egyik barkácsáruházról a másikra, gyakorlatilag mindenhol ugyanazokat a pár ezer forintos, 12 voltról üzemeltethető kompresszorokat árulták. Nem mintha valamiféle pumparasszista elvek vezetnének, hanem simán arról van szó, hogy nem akarok sok pumpát tartani: egy lábpumpával a biciklit, a motort és végszükség esetén az autó kerekét is felfújom, míg egy elektromos kompresszorral csak a kocsiét. Mellesleg ezen van manométer (nem manómérő, nyomásmérő) is, mert én a bringa kerekét is szeretem adott nyomásértékekre fújni.
Persze ott lennének még a benzinkutak, alternatív megoldásként. Ha esetleg valaki mondana Budapesten egy olyan kutat, ahol az elmúlt tíz évben cserélték a levegőkompresszor csövét, vagy legalább a csatlakozót, az szóljon. Képzeljék, egyszer motorral jártam úgy, hogy annyira vacak volt a cső, hogy rácsatlakoztatva tökre leeresztette a kereket. Azért ez rosszul esett, mert motoron nem olyan könnyen lavíroz el az ember a következő kútig, ha a hátsó tök lapos.
Természetesen ezelőtt is fújtattam a járműveimet, hisz volt lábpumpám. Csak hát tudják, hogy van ez: valaki trombitának nézte és megfújta. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, belenézett a feleségem görkorcsolya-tároló táskájába, egy elvileg nem rossz módúakkal teli lakópark sétálós részén, ahová a lányommal lementek bicajozni. Ehhez kellett a pumpa.
Ez a néhai lábpumpa, mi tagadás, jó volt. Sőt, csodálatos. Csak annyit mondok, Michelin. Mert pumpát is gyártanak, nem csak gumit. Úgy hat éve volt meg, akkoriban úgy ötezer volt az új ára, szemben a barkácsáruházas ezer forintos gagyikkal. Gyorsan rákerestem, ma már nyolcezer újonnan. Ennyiből két és fél elektromos kompresszort vehetnék, ha akarnék. De nem akarok.
De minek költsek el ennyit rá, megint? Megéri az árát, de úgyis csak megfújják.
Csakhogy nincs alternatívája. Az ember mindenhol ugyanazt a hulladékot találja, igaz olcsón, de pont egy ilyen után csaptam le a Michelinre, mert fél év után tönkrement. Aztán egyszer Romániában, egy Praktikerben vettem egy 1700 forintnak megfelelő leiért kínált lábpumpát, hátha. Na, ezzel nem kellett fél évet várnom, mert már az elején sem fújt levegőt. Meg úgy általában semmit. Szorgos lábmunkával néha elértem, hogy minden harmadik lenyomásra fújjon egyet, csak hát az előző kettőnél meg orra buktam. Javítani nem lehet, roncsolás nélkül nem szétszedhető. Anyátok.
Most vigyem vissza?!
Végül a Lidl mentette meg a helyzetet, egy kétezer-valahányszáz forintos, kéthengeres (!!!!!) pumpával. Azt, hogy minek két henger, nem tudom, tán hogy több helyet foglaljon, de ha így megy tovább, hamarosan nemcsak sorkettes, de V2-es, netán bokszerpumpák is lesznek.
Hát ez sem egy Michelin, nyöszörög és kicsit nyeklik is, de legalább fújja a levegőt.
Úgy látom, hiába van kapitalizmus nálunk, a szocializmus kezd visszagyűrűzni, nem véletlenül Kína irányából. Alapvetően nem halunk éhen 1700 forintnyi veszteségtől, de ha van a kezemben ennyi pénz, nem szoktam lehúzni a klotyón, begyújtani vele, satöbbi. Úgy látszik, sóher vagyok.
És nem ez az egyetlen példa a közelmúltból. A feleségem akart árnyékolót venni az autó oldalablakára, csak hát mellényúlt, és a hátsó ablakra valót vette meg, ráadásul két példányban. Az ő kocsiján ennél kisebb a hátsó üveg, hát elrakta. Aztán valahogy előkerült, amikor később elmesélte a tévedést, gondoltam, az Avensisre még jó lehet. Kibontom, és a következő négy tapadókorong kerül elő a csomagból:
Lehet tippelni, hogy a négyből hány képes öt percnél hosszabb ideig odatapadni bármihez, Super Attak nélkül. Elárulom: egy. Kettő semennyire nem tapad, egy meg tán két percet bír. Így a két csomagból sem jön össze a négy tappancs. Klassz, nem?
Úgy tűnik, nem várták meg, míg megszilárdul a tapadókorongok formája, de lehet, hogy csupán a szállítás során torzultak el ennyire szegények. Végül is, mindegy, a végeredmény ugyanaz.
Az egészben az az aggasztó, hogy egyre több ilyen cucc jön szembe manapság. Pont elég olcsók ahhoz, hogy ne vigye vissza mindenki őket a boltba, a kereskedők meg tesznek rá. Azért nem mindegy, hogy valami csak rossz minőségű, és hamar elromlik, vagy a fennállása során nincs egy olyan pillanat sem, amelynek során betöltené a funkcióját.
Ugye, milyen szépen írtam körbe azt a szót, hogy átkúrás?
