Ha most önök azt hiszik, hogy könnyebb betűt vetni, mint a kamera előtt állva megpróbálni átadni a tényt, hogy tulajdonképpen semmi baj nincs ezekkel az autókkal, mégsem rajongunk értük, akkor tévednek.
Tiszteljük és elismerjük a Focus ST sokarcúságát, tiszteljük és elismerjük a Priusban a zsenialitást, megbízhatóságot és a környezettudatosságot de rajongani sosem a tökéletes dolgok iránt szoktunk, hiszen az túl egyértelmű, túl könnyű és kézenfekvő, nem érdekes. Mai két tesztautónk olyan volt nekünk, mint hobbitnak a lidérc. Megmagyarázhatatlan, kellemetlen és szorongó érzéssel töltöttek el minket: ilyenkor szembesülünk azzal, hogy a megint kicsit személytelenebbek, megint kicsit kevesebbet követelőek, mint elődjeik. Kevésbé gépek, amikhez szükség van ránk.
És ez így is van rendjén, egészen addig, amíg nem szeretjük magát az autózást úgy, ahogy. Messze még a teljesen autonóm-végzet, de a szele már meglegyint és sokszor nem kellemes. Pláne nem, ha egy 250 lóerős - sportosnak mondott - Focusban érezzük ezt. Winkler is megtört, elismerte a Toyota lélekölő fölényét és inkább nyelt tüzet, etette rabszolgaként az akkumulátorokat és kereste az autopilóta gombját.
A gépek jók, a gépek nem tévednek: mi izgünk-mozgunk állandóan.
Az utolsó 100 komment: