Minden évben az utolsó percben, november végén szoktam átkötni, addig halogatom ezt a nyűgöt, amíg csak lehet. Van az embernek fontosabb dolga is, minthogy a díjkalkulátort töltögesse ki a biztosítók számára olyan nélkülözhetetlen adatokkal, hogy van-e napfénytető az autón és elhúzható-e. Történetesen van, és amióta átépítettem az elektromost kurblisra, hátra is lehet húzni, de ezt az adathiénázást, amit minden évben, illetve most már folyamatos jelleggel eljátszanak a biztosítók, nem értem.
Mint ahogy azt sem, miért nem szeret már az a társaság, akinek rendesen átutaltam idén négyszer az előírt összeget, cserébe mindössze néhány bitet foglaltam el az adatbázisukban és négy levelet kellett kiküldeniük. De fejet hajtok a statisztika tudománya előtt és megteszem, amit meg kell tenni, hogy ne dobjak ki fölösleges ezreseket csupán a lustaságom miatt. A díjak csökkennek, a biztosítók preferenciái változnak, nekem inkább csak lelki teher az a félóra, amit el kell töltenem a kalkulátor előtt.
Végül is szórakoztató, hogy az albérletem mérete alapján szabják ki az autóm kötelező biztosításának a díját, és azon is el lehet csodálkozni, minden évben hány új társaság próbál betolakodni erre a zsúfolt és a biztosítók állítása szerint veszteséges üzletágba. A legszórakoztatóbb mégis mindig az, amikor legörgetek a lista aljára és megnézem, mennyiért is köthetnék biztosítást, ha nem számítana a pénz. Idén 547 ezer a legnagyobb éves díj, amit kifizethetnék 26 éves napi nyúzós autómra, az Audira.
2012 boldog év lesz: közel félmillió forintot spórolok meg a kötelezőn. Ebből akár rendbe is hozhatnám az öreg szivart, de nem fogom. Ha már így az ölembe hullott a zseton, inkább a BMW-re költöm, az úgyis most alakul át pénznyelővé. Vagy félretehetem nyugdíjra; ha megérem, ezt kamatoztatva egész tisztességes összeg jöhet össze. Remek dolog ez az átkötés, elképesztő összegeket dugnak az ember zsebébe.
Vége az ábrándozás szárnyaló ötpercének, görgessünk vissza a lista elejére. Alig ötvenezer forint fölött már vannak ajánlatok - nem is tudom, mi tart vissza attól, hogy a legolcsóbbat válasszam. Ha nem megy csődbe a társaság, nekem nemigen lehet bajom abból, hogy spórolós a kötelezőm: még meggondolom.
A Yamahám már csak a kötelező kűr - a személyes adatokat szerencsére elég egyszer megadni. Itt jóval kisebbek a különbségek és az abszolút összegek is; úgy tűnik, motorral nehezebb másban kárt okozni, mint magunkban. Csak azt magyarázza meg valaki, miért olcsóbb a biztosítás, ha újrakötöm?