Még a múlt héten tűnt fel belső levlistánkon is (ahogy az ismert internet 90 százalékán) ez a nyilvánvalóan kamu-videó, amit egy unatkozó CGI-s készíthetett. Nem is tudom, ki küldte be először hitetlenkedve, a lényegen mit sem változtat: kapásból kiszúrtunk pár orbitális hibát.

Először is maga a kameramozgás árulkodó, szinte megelőzi az autót, aztán valahogy túlzottan biliárdgolyó-szerűen pattog az autó ide-oda, ahelyett, hogy szanaszét röpülne ilyenkor minden alkatrésze, a fizikai modell komplett rossz, a motorból egy ilyen ütközés után maradt volna pár alkatrész. Azok is leginkább a tetőn, itt pedig csak éppen oldalra van fektetve, de mindegy is, látszik, hogy amatőr munka, de hírverésnek jó volt.

Aztán kicsit elharapózott a thread, Sipos úrról ki is derült gyorsan, hogy évek óta begyében van az amerikai filmipar, ezt írta vérben forgó szemekkel (miután megjegyeztem, hogy a Rambo IV pl. remek film):

Ja, és pontosan az a baj velük, mint az összes mostanában futó ostoba filmmel (mondom mindezt úgy, hogy nem nézek meg egyet sem, mert a beharangozók alapján előre tudom, hogy ostoba mind): kiba.... nem ismerik a mértéket.
Nem csak úgy elütnek valakit, sokkoló hirtelenséggel. Nem. Elkaszálnak egy óvodáscsoportot, Ferike feje beszorul a kerék és a tankbetöltő csöve közé, megpattan a pici koponyácskája, de megreped az üzemanyagtartály is, a kiömlő benzin egy arra járó titkos atomtöltet-szállítmányra fröccsen, majd az óvónéni ajakpiercingje -ami az őt elütő autó alá szorult fején van- által vetett szikra lángra lobbantja a szállítójárművet, majd az egész miskulancia felrobban, de Petikét még éppen megmenti a főhős, és egy nagy ugrással fedezékbe ugrik, de a háttérben jól kivehető a gombafelhő.

Annyira idegesítenek ezek a túllihegett számítógépes-hiperrealisztikus
jelenetek, hogy nagyon.

Csak azért, mert meg lehet csinálni, még nem biztos, hogy meg is kell.

Van benne igazság, ez tény. Elég, ha megnézzük mondjuk a wannabe-utcai versenyzők filmes totemoszlopának, a Fast and Furious-sorozat negyedik részének beharangozóját, ami szintén annyira valóságos, mint a Milli Vanilli volt a kilencvenes években. Tessék, sétálgasson ön is tartálykocsin, ugorjon motorháztetőre vagy forduljon 180 fokot egy visszaváltással és gázfröccsel menet közben és tolasson! (Hogy a kamionsofőrrel mi lett, nem tudjuk, ahogy azt sem, hogy miért kell hirtelen hanyatt dobnia magát a csúszó kamionnak.)

Szűk a látóköröm, ez tény, hiszen időközben megjelent e remek sorozat ötödik része is, tessék, egy kis életszag, Corvette tetejére szerelt gépágyúval (ha műanyagkarosszériás volt, akkor pláne), két Dodge Charger által vontatott konténerrel (biztos ez a legjobb módja?) és persze sivatagban üzemszerűen csapató Ford GT-vel...

Nem értem én ezt a modern kori robbanás-buzulást, ha nem is mindenben, de abban osztom Sipos úr nézeteit, hogy éppen az autós jeleneteknél az eltúlzott pirotechnika már kezd ciki lenni, hiszen ettől nem lesz életszagúbb, sem izgalmasabb. Tök jól néz ki, amikor a Terminator IV-ben a fejvadász nekicsapódik a sziklafalnak, miközben a szállítót védi, de annyira gáz, ha egy autós üldözés csak azért izgalmas, mert romba dől közben egy város.

Aztán persze vannak, akik rájöttek, hogy egy jó autós mozihoz nem kell sok CGI, csak szép út, szép autók és ügyes operatőri munka. Mint pl. itt, erre valahogy jobban feláll.

(Remélem nem veszik zokon a belsőséget olvasó Ferrari tulajdonosok, hogy még így, 24 ;v után is sokkal kívánatosabb a középmotoros, bőrfogantyús, könnyűcske kis F40, mint az 599.)