Eleve nagy izgalom volt, hogy egyáltalán kapok-e meghívást a nagy össz-TC gyorsulási versenyre. Tényszerűen nézve nem vagyok TC-alkalmazott, bár minden nap bedugom a fejem a szerkesztőségbe, hogy hátráltassam a munkát egy kis céltalan anekdotázással.
Most viszont, hogy újra visszamegyünk a tévébe, vigaszágon rajtengedélyhez jutottam. Gyűltek is a felhők szegény Motordoktor feje fölött. Papíron a Bogár és a Hacsiroku volt a két legkiegyenlítettebb ellenfél. Mindkettő tuningolt szívómotoros, hátsókerekes őskövület.
A Bogár kicsivel könnyebb és erősebb is, (lapzártánk után érkezett a hír, hogy a Bogár talán nem is könnyebb, és abszolúte gyengébb 4 lóerővel, mérési jegyzőkönyvek mellékelve) de az AE86 mégiscsak egy legenda. Bíztam benne, de nem feszített szét a versenydrukk, mert a gyorsulás mint műfaj nem érdekel igazán.
Bő 11 évvel ezelőtt pont a hungaroringi gyorsulási versenyről írtam életem - és az újszülött totalcar.hu - egyik első riportját. Belegondolni is ijesztő, aki azon az estén fogant, mára már a nyolcosztályos gimibe jár. Szóval volt egy kövér évtizedem gyorsulgatni, és nem sűrűn éltem a lehetőséggel.
Az autózásból engem nagyjából minden jobban érdekel az egyenes vonalú gyorsulásnál, így a játszós-tanulós Corolla se arra van. Driftelni, hókocsizni, pályázni bármikor. A fentiek szellemében nem készültem a versenyre semmivel.
Az is igaz viszont, hogy a Hacsi eleve lényegesen felkészültebb a többieknél, hiszen azok rendes autók. Ez meg nem. A 20 szelepes, Yamaha-hengerfejes motor gyárilag is simán beleforog a 8000-be, padon mérve 153 ló. A kuplung Toyota Racing Development, a váltó gyári, a difi szintén TRD sperr, a futómű kimondottan versenypályára való, a gumik pedig Toyo R888 semi-slickek, amik ugyan megfelelnek a KRESZ követelményeinek, de csak alig. Ha kanyar is lett volna, a Corolla viccesen rommá ver mindenkit. De nem volt, így egy olyan versenyen kellett indulnia, amire pont nem való.
Gondolkodtam rajta, hogy legalább a gátlókon tekergetek a jobb eredmény kedvéért, de aztán nem vacakoltam semmivel. Meleg volt. Persze, ahogy először beálltam a startba, 6500-on lábbal stabilizált alapjárattal (nincs nyomaték, erős a kuplung, tapadós a gumi = el kell vállalni), rögtön kiment a fejemből, hogy a gyorsulás azoknak a hülyéknek való, akik egyszerre vagy pedálozni vagy kormányozni tudnak.
A startjelben már csak az érdekelt, hogy meg kell fogni a rohadt kis Mazdát. Mert az egy dolog, hogy nem nyerni jöttem. De a Sipos Mazdája összkerekes és turbós, viszont mentem már vele az Euroringen, és ott a Hacsi azért jóval gyorsabb. Talán épp legyőzhető.
De az Euroring egy hasgörcsös földigiliszta, ez meg itt egy szögegyenes pálya. Ahogy váltott a lámpa, leugrottam a kuplungról, a két hátsó semi-slick úgy betapadt, mint a Mazda 4 hajtott kereke, és fej fej mellett kilőttünk. Akik kívülről nézték, azt mondták, még váltani is szinte egyszerre váltottunk. Akárhogy is, végül egy motorháznyival a Corolla nyert. Aztán - a tudomány nevében - mentünk még vagy 3-at. Kettőt a Sipos nyert, kettőt én.
A nap legeslegjobb ideje a Mazdáé, de ehhez bizony kellett a fotocella: 89 ezredmásodperc volt a két autó között, azaz még egy huncut tized se. Ha mégis hozzányúlok a gátlókhoz! Ha csak félig tankolok! Ha nem sietem el a reggeli ürítést! Akárhogy is, le a kalappal Sipos úr és a Macüda előtt.
A nap 10 leggyorsabb ideje mind kettőnk között oszlott el, 7 az enyém, 3 az övé. A Corolla legjobb és legrosszabb ideje közt úgy 3 tized van, szóval látszik, hogy összeszoktunk az évek alatt. Motordoki és az atombogár még nagyon közel volt, ahogy őt ismerem, jövőre úgy lehagyna, hogy a potrohát se látom. De jövőre ugye én se a Hacsival jövök. Minden bogár rovar, és rovar ellen rovarevővel készül az ember. Mondjuk egy éhes Hangyásszal. És, végezetül, néhány szót a jövőről.
Kihoztam a mindennapi autómat is, a jóságos Priust. A Prius közismerten arra van, hogy amerikai háziasszonyok unatkozzák benne halálra magukat a szoláriumig, de az én kiadós napi ingázásomhoz tökéletes eszköz. Néma, lassú, nem fogyaszt, olyan, mintha nem történne semmi, csak máshol száll ki az ember, mint ahol beszállt.
Hogy zöldnek zöld-e, arról megoszlanak a vélemények. Az biztos, hogy annyit fogyaszt, mint egy dízel, de mellőzi a látható kormot és a nanorészecskéket egyaránt. Az akksik bomlásáról meg majd ítéljen az utókor. De nem az a kérdés, hogy milyen színű és milyen takarékos, hanem, hogy milyen gyors?
Nos, a Prius a 66. legjobb időt autózta 123-ból, így nagyjából az átlagot tudja. Kikap a Bogártól, a T Volvótól, a tuningtrabanttól, a 02-es BMW-től, a Cougartól és a Balenótól, de veri a Trampot, az összes dízelt – és városi riválisát, a robogót is.
A konzisztenciánk még ijesztőbb, mint a Hacsinál. Ott se volt nagy a szórás, de az automata Priusban ezredre azonos időket mentem. 19.007 lett minden futamunk. Ez 3,5 másodperccel lassúbb, mint a pálya-Corolla. Hihetetlen, hogy 3,5 másodperc a különbség egy izgalmasan sebes és egy dögletesen lassú jármű közt. Ezért nem jelentenek a katalógusok semmit a világon. Na jó, és akkor most hol van végre egy kanyar?
Legjobb eredményeim (ezekkel lettem második illetve tizennegyedik):
Futamaim:
Így szavaztak önök a Totalcar Facebook-oldalán.
