Most olvasom Bende Tibi posztját a véresen komolyan vett gyorsulási versenyünkről és rádöbbenek, hogy tulajdonképpen ja, rákészültem én is. Pedig nem is terveztem különösképpen, úgy gondoltam, hogy odamegyek, vívunk egyet a Motordokival (ahol ilyen rövid távon ő az esélyesebb) és ennyi.
Az már csak a véletlen játéka, hogy a múlt héten jött el az ideje, hogy a motor bólintását csillapító kitámasztó-szilentet (avagy motortartó bak no.3) kicserélje nekem Peti, mivel még a Belsőség-találkozón mutatott rá egyik Volvós kollégám, hogy az már nem az igazi. Egy szép, elnyúló estén aztán meg is ejtettük a cserét, bár ehhez le kellett bontani ezt-azt. A lényeg, hogy megvolt, nem is emlékszem pontosan, mennyibe került maga a szilent, olyan 3500 forint lehetett.
Aztán hazafelé jövet eszembe jutott, hogy lesz ez a verseny, le kéne mérni, mit lép Kredenc állórajtból, így ki is próbáltam egy állórajtot (fék-gáz együtt, majd leugrás a fékről), melyet az egyik 14 éves gyári vákuumcső nem bírt (a szívósor és a wastegate között található) és szépen elrepedt. Az autó ettől ment, sőt, százig akkorát gyorsult, mint a barom, de ott beavatkozott az elektronika és nem hagyta, hogy a töltőnyomás az egekbe szökjön és kárt tegyen bármiben is.
Így másnap ismét visszagurultam a műhelybe, Peti pedig már rutinosan bontotta le a légszűrőházat, meg is lett hamar a ludas, kicseréltük egy 3,2-es BMW vákuumcsőre (az volt kéznél, tökéletesen passzol) tettünk egy próbakört és kész is volt. Megrendeltük a gyárit, a többiből is, kicseréljük. Kredenc újra a régi, erős és határozott. Sajnos nem állórajtból, ott nem tud jobbat 7-7,2 másodpercnél, a régimódi turbómotor egyszerűen ilyen. Ott kezd menni, ahol más véget ér. Nem is baj, ezen a gyorsuláson legyen túl, aztán hamarosan eljön az ideje egy komplett és alapos gatyába rázásnak.
És azt már most tudom, hogy nem 239 lóerős lesz.
Addig is, kirakom a gyerekülést és a pótkereket, tankolok egy kis V-Power Racinget és mehetünk gyorsulni. Tudom, hogy a koros bútor - melyet időközben iszonyúan megkedvelt az egész család -, nem hoz szégyent rám. Még akkor sem, ha a négyszáz méter csak arra elég, hogy jól megszívja nagy vastüdejét, de aztán elereszti a hangját... Ha a Motordoki kicsit is rosszul rajtol, akkor megfogom. Sipos 180 lovas, összkerekes kis Mazdája ezen a távon - szerintem - verhetetlen. Nem baj, nem négyszázkét méter a világ.
Úgy néz ki, megtartom. Sokáig.
