Kauferék nem ma kezdték, nagypapa messze földön híres Bogárgyógyász volt, apuka pedig már a nyolcvanas években is furgonszám hordta az alkatrészeket, jórészt Olaszországból, de itthon is meglehetősen jó kapcsolatai voltak. Persze valamit valamiért, a kurrens alkatrészeket kint is, itthon is úgy kapta meg, ha hajlandó volt bevásárolni hozzá a legbetegebb, eladhatatlan cucokat is. Így lett az Autóker és Giovanni elfekvő készletéből Kauferék elfekvő készlete.

Nem kis tételekről beszélünk, több családi háznyi raktárat töltöttek meg a Fiat, Mercedes, BMW cuccok, néhány más raktárat pedig a szocialista típusok cuccai foglaltak el.

Az idő persze szalad, több éve nem keresett senki W116 gyári felső vízcsövet, így - mivel a hely kellett a kurrensebb árukhoz - kidobáltuk őket. Egyszerűen nem volt kapacitás arra, hogy összeírjuk, és "megebayezzük" őket. Hajszál híján hasonló sosra jutott az elfekvő készlet maradéka is, szerencsére a Csikós Baráti Kör két rövid látogatás során harsány hujjongatások közepette begyűjtött belőle néhány doboznyi kincset. Mi pedig a maradékot konténerbe hajítottuk, aztán a felszabadult helyet megtöltöttük motorolajos kartonkkal.

Eközben a Kaufer anyuka lakása alatti műhely nagyjából felében tovább aludták álmukat az ott betárazott szociautós alkatrészek. Ám eljött az az idő is, amikor az ő portakarójukat is meg kellett bolygatni. Utánfutóra kerültek, onnan pedig a fémhulladékos konténerbe és mellé.

Kemény dolgok ezek, tényleg kincseket készültünk kidobni, de kereskedelmi szempontból ez volt a legjobb. Annak, aki ilyesmit keres, kincset érnek, az értékesítésük azonban több erőforrást igényel, mint amennyi pénzt hoznak. Foglalják a helyet, amit feltölthetünk mondjuk Castrol olajjal, és sokkal gyorsabban sokkal több hasznot realizálunk. A felcikkszámozáshoz, rendszerezéshez ember kell, ez bérköltséggel jár. Hirdetni kell - ez is.

Szerencsére a cégnél akad azért autóbuzi is (feltartott kéz smiley), így egy hét türelmet kértem, és riasztottam, aki hirtelen eszembe jutott. Elhintettem, hogy van itt ezerötös első-hátsó sárvédő, Wartburg lengőkarok és doblemez sárvédővel, meg persze ezernyi apróság, sok típushoz. A vadonatúj ezeröcsi krómlököst, a nagy csokor bovdent és a milliónyi különböző fékcsövet már meg sem említettem. Persze a Trabant-cuccokat megmentettem magamnak jó két órás kukázással, lesz mit szortíroznom a garázsban...

A hiénaparty meghívójához három infót fűztem:
- egy hétig tartjuk, ami addig nem megy el, azt kidobjuk,valamint nem teszek el senkinek semmit;
- érkezési sorrendben lehet lerabolni a készletet;
- ingyen nincs semmi, mert akkor bottal kell kiterelni a lomisokat, de minden botrányosan olcsó.

Ez volt késő délután, másnap délutánra elment minden, ami egy csepp értéket is képviselt.

Kezdte Telós Bandi, akinek azért csak-csak eldugtam a kupacban talált négy darab 02 krómlökhárítót, meg a hozzájuk való sarkokat. Megérkezett, megnézte - bazz, ez tényleg az, hihetetlen -, bepakolta, és nagy örömmel távozott. Eközben érkezett nagyjából 50 e-mail, számtalan telefonhívás, stipistopizva a különböző kisebb-nagyobb kincseket. Sajnos csak annyit tudtam válaszolni, hogy jönni kell, míg van.

Aztán jött Balázs, és a platóra pakolta a legtöbb Lada és Wartburg-cuccot, majd Heka barátom (Mk412 törzskommentelőnk) érkezett a maradékért, megmentve ezzel gyakorlatilag minden használható darabot. Én pedig három csomagtartónyi Trabant-cuccal, koszosan és fáradtan estem haza, nyugtázva, hogy ma is megmentettünk néhány morzsát az utókornak...