Úgy gondoljuk, több szóra nincs is itt szükség, talán csak egy kis segítségre az olvasók részéről. Kálmán levele azért kicsit mellbevágott minket is.
Szervusztok!
Hétfő este, Kodály körönd. Szinyei Merse u. felől közelítve állok az Andrássy út előtti lámpánál, mellettem egy másik lámpaváltásra várakozó. Piros, hogyne. Valami veszett kürtölés hallatszik hátulról, de tisztes távolságból, megkülönböztető jelzésnek nyoma sincs. Aztán hirtelen (nem tudom hogyan - gyaníthatóan hasonló módszerekkel, amit magam is megtapasztaltam később) mögöttem terem a dudáló. A lámpa még masszívan vörös, előttem 20 centire a zebra, kicsivel odébb a 2x2 sávos főút itt mindig lendületes kétirányú kocsisora. Moccanni alig lehet, ha előrébb megyek, a zebrán vagyok.
Várom a megváltó zöldet (eközben látom, véletlenül sem hivatása gyakorlására siető rendőr-tűzoltó-mentőautóról van szó), fokozatválasztó D-ben – de csak nem akar nekem s a türelmetlennek tetsző szín megjelenni. Aztán a piros Renault Clio elindul – nem zavarja, hogy azon a ponton három autónak nincs hely. Csattanást hallok, a fotókon látható nyomok minden bizonnyal egytől egyig a tükrétől erednek. Mivel még ettől is csak tessék-lássék mozdulok, a járgányból kipattan egy alak (az a típus, akivel soha, sehol nem találkozunk szívesen: alacsony, de ugyanolyan széles – a rosszhiszemű hosszú, a napi 14-16 órás gyúráson kívül egyéb aktív tevékenységet nem feltételező szabadságvesztésre gondol láttán), és nem kér a kereszteződésbe behajtásra (megmagyarázva, hogy rokonát viszik szülni, és már elfolyt a magzatvíz), hanem öklével előbb a jobb hátsó, majd a jobb első ajtóüveget sorozza.
Láttam már ilyet - filmeken. De most a garázdaság alatt álló kocsiban ülök, és a konzervatív szemléletű, nyugdíj előtt álló egykori autós oktatóm (1987-ben) nem készített fel ezen helyzet konfliktusmentes kezelésére. Mivel a jobb első ajtó üvegét ütik éppen, csak elindulok (a legcsökönyösebb szamár is megtette volna ilyen ösztökét érezve), szerencsére épp nincs gyalogos, illetve balról már elfogyott a telizöldes kocsifolyam. Ekkor a mackós alak (tipikus öltözete ez a magafajtának) kiront az Andrássy út közepére, és a jobbról még vígan száguldók elé veti magát. Bár abban a pillanatban nem érzek megkönnyebülést, hogy senki nem ütötte el, de sikerül terve: a HZN karakterekkel kezdődő rendszámú Clio átkelhet a keresztetődésen, majd még további két piros lámpán, mire eltűnik a Városligeti fasorban vagy a Lövölde téren. Bár az évszakhoz és az utcai illemhez is alulöltözött izomagy csak kocogva követi (otthagyta a hasonló alkatú sofőr), valahogy nincs kedvem ott a helyszínen meginterjúvolni, vajon hová ilyen sietős a cimboráknak?
A jobb hátsó sárvédőn, közvetlenül a C oszlop mögött, azon részén, ahol egy lendületesebb, keresztirányből érkező autó is csak komoly gyorshajtással okozhat nagyobb sérülést, most több ronda horpadás. Olyan helyen, ahol eléggé látszik, de nem lehet belülről csak úgy visszadomborítani. Azt hiszem, csak azért nem tört be a jobb első ablak, mert az agresszor elfelejtett szerszámot használni.
Másnap megtettem az illetékes kapitányságon az ismeretlen elkövető ellen a feljelentést, miután elvégeztettem egy hevenyészett kárbecslést: a javítás szakműhelyben lazán meghaladja a százast. Mivel a rendszámból csak egy részletet tudtam elolvasni, így nem kergetek ábrándokat attól, hogy hamarosan egy részletes és elfogadható magyarázatot, vele együtt csinos összegről kiállított csekket és töredelmes bocsánatkérést kapok a bűnbánó elkövetőtől. De segítség lehet a Terézváros ezen részén sűrűn felszerelt térfigyelő rendszer rögzített képanyaga, illetve abban bízok, több tucatnyian látták a piros autó ámokfutását, és esetleg lesz olyan, aki elolvassa ezt az írást. (Sőt, okkal valószínűsíthető, hogy nem egyedül szenvedtem anyagi és lelki károsodást.) Hátha lenne olyan, aki ott volt, kevésbé volt dúlt az idegrendszere a rendszám leolvasásához Totalcart. Az eset 2010. november 22-én, hétfőn, 17:45 környékén történt.
Ez az önsajnálattól csöpögő része a sztorinak; az érdekesség inkább a hatósági reakcióban rejlik. Végig lehet-e hajtani egy álló kocsisor mellett egy zsúfolt belvárosi útszakaszon, sorozatban áthaladni piros lámpákon, és ahol ezt akadályozza mások jelenléte, erőszakot téve, majd eltűnni a semmiben? Elhiszem, hogy az utasoknak halaszthatatlan dolga volt; azt nem, hogy mindezt csak ezzel a módszerrel lehetett felgyorsítani. Máshogy: ha mégis, akkor szíveskedjenek a következményét is viselni.
Szeretném elmondani, hogy tudom, mi az: sietni. Nagyobbik lányom a mentőben született; akkortájt még a langymeleg Toyoták és Mercedesek helyett Nysák járták a zord teleket. Kint lehetett -10-15 fok, mégsem jutott az eszembe, hogy állat módjára át kéne gázolni másokon. Persze előfordulhat, hogy nem ilyen fennkölt okot (mármint kórházba sietést) kell a történetbe képzelni, egyszerűen a lopott kocsival/szajréval igyekezett a banda egérutat nyerni. Akkor viszont szíveskedjenek a betörő és tolvaj urak olyan útszakaszt választani, ahol nincs permanens dugó a nap nagyobbik részében.
Még egy apró adalék: az előre megírt feljelentés átvételéhez és a vaksötétben, vakuval készített pár hivatalos fotóhoz két és fél órát ücsörögtem a terézvárosi kapitányságon. Elküldhettem volna e-mailben is, de akkor lemaradok egy érdekes szubkultúra közelről való tanulmányozásáról...
Ha nem muszáj, akkor ne vigye személyesen a feljelentést személyesen – nincs kapacitás arra, hogy azonnal és türelmesen foglalkozzanak az ilyen apró-cseprő ügyekkel. Az előre megírt beadvány alapvető formai követelményei között szerepelnie kell a hol – mikor - mi történt – hogyan – mivel – miért – kivel? hét szuperkérdésnek, ezzel megkönnyítik a hatóság dolgát.
Jermann Kálmán
