Ilyen hibrid még nekem is kéne: csővázas szerkezet, egyedi tervezésű pályafutómű, összkerékhajtás. A metzi egyetem diákjai építették egy Formula Studenthez hasonló versenysorozathoz, és meg is nyerték vele a tavalyi bajnokságot.
Nem bonyolították túl a technikát soros vagy párhuzamos elrendezéssel, klasszikus sufnituning módszereket alkalmaztak a diákok. Azt tették bele, ami a legegyszerűbben beszerezhető volt, és már ezerszer bevált. Az ő esetükben ez egy Hayabusa motor a hátsó tengely előtt, lánchajtással egy nyitott házas differenciálműhöz, meg két szabványosnak tűnő villanymotor az első kerekek hajtásához.
Kár lenne sok szót vesztegetni a Suzuki közkedvelt négyhengereséről, nyilvánvaló és egyértelmű választás egy csővázas pályaautóhoz. A két egymáshoz kapcsolt, egyenként 12 kilowattos villanymotor már érdekesebb, ilyet nem szoktak használni házi építésű versenygépeken. Fékezésnél töltik a jobb oldali dobozban elhelyezett NiMH-akkumulátorokat, kilencven százalék feletti gázpedálállásnál pedig meghúzzák az autó elejét.
Hogy nem lenne-e gyorsabb az über-gokart az elektromos hajtás és az akksik pluszsúlya nélkül, örök talány marad, mert a srácok sosem próbálták ki nélküle. Ahhoz mindenesetre elég gyors volt, hogy elhozzák a bajnoki kupát. Talán érdemes lenne az otthoni egyetemek között is indítani egy hasonló versenysorozatot: ha Hayabusa motor helyett egyhármas Swift motort berhelnének bele a barkácsoló kedvű fiatalok, attól még hasonlóan izgalmas koncepciók születhetnének.
