Bontóban az USA-t átszelő Toyota

  2010. szeptember 12. - Stump András Címkék: utazás usa toyota bonneville camry bontó peak pikes roadtrip

A szerzőről még nincs információ feltöltve!

A szerző még nem publikált a Totalcaron

Egy gondolat a távol-keleti dizájntrendekről
2015-06-09 13:14:30

Ma reggel láttam egy fess Kia Opirust, és ez jutott róla eszembe: Miután kimerengtem magam, találtam az

Lada? BMW? Toyota? Jól megvannak egymással
2015-04-25 14:05:19

Amikor meglátod a hőerőművet, akkor kell figyelni, ott van jobbra a Brezova Gokartland. Nekünk még hajnal van

Olcsón vettem, drága lett
2015-03-15 07:27:33

Úgy ültem neki az első galantos posztomnak , hogy megírom a sztorit az autóvásárlás első pajzán

Lopni megy a Nissan
2015-03-04 18:48:48

Vissza kell szívnom, amit néhány hete, a GT-R LM Nismo, a.k.a. száguldó tacskó bemutatója után írtam a Nissan

Kényelmes a fotel, kéznél a chips? Transzkontinentális utunknak most következnek azok a pillanatai, amelyeket a legszívesebben visszanéznék lassítva, villogó R betűvel a felső sarokban. Felfedezünk egy teljesen szürreális amerikai autóbontót, megkóstoltatjuk Gray-jel a Bonneville-i sót, majd nyolcvan lábat ugratunk vele San Francisco utcáin. Na, azt talán mégsem, de a Pikes Peakre felmegyünk vele, ha az utolsó csepp hűtővizünk is bánja.

Így képzeljük el az amerikai országutat, nem?

Colorado Springsben töltött éjszakánk után rekordot döntöttünk, ami a koránkelést illeti. Hét körül már lent volt a hűtősapka, papírzsebkendőn a nívópálcáról letörölt olaj, kávé a Camry tetején. A folyadékszintek beállítása után a papírpohár az első negyed gallonos olajos flakonunkkal együtt landolt a benzinkút kukájában, bennem pedig a koffein hatására már pörgött az előző este befűzött film, Ari Vatanennel.

Hezitáltam néhány másodpercet a rajtvonalnál, ahol a húszmérföldes útra beszedik a fejenként tizenkét dolláros belépőt, mert már azon a pár mérföldön, ahogy elbumliztunk a hegyi szerpentin aljához, megindult felfelé a lázmérő vízhőfokmérő. Nem árultam el a csajoknak, ezért most, utólag kell elnézést kérnem. Szavazással húztam az időt, hogy nekiinduljunk-e vagy sem, persze ez a nemzeti park bejáratánál már erősen jelképesnek tűnt. Demokratikus döntésünk ettől függetlenül egyértelmű volt, kettő-egy aránnyal, úgyhogy lazaságot mímelve feldugtam a csatlakozót a ventilátorra, elolvastam a figyelmeztető táblát, miszerint érdemes kikapcsolni a klímát és alacsony sebességfokozatban javasolt haladni, aztán jól megjegyeztem a kilométerszámláló állását, hogy tudjam, mennyi van még hátra.

Ez az út vezet a Pikes Peak Highway felé

Abban a pillanatban annyi esélyt adtam annak, hogy vízforralás nélkül felérünk, mint annak, hogy megjavítjuk Monster Tadzsima idejét. De ha egyszer már itt voltunk, eltökélt voltam: megküzdünk minden felmerülő akadállyal, ha kell, foggal húzom fel a gépet a csúcsra.

Fél óra múlva már teli torokból hahotáztunk az autó mellett. Muszáj volt tízpercenként félreállni, de csak azért, hogy a panorámát ne csak a bogaras szélvédőn át láthassuk, hanem a hideg szélben ugrándozva, röhögcsélve is. Eddig vagánynak tartottam a Pikes Peaken indulókat, most már úgy gondolom, zárt osztályon lenne a helyük. Az egy dolog, hogy csak mutatóba van palánk a hegyoldalba karcolt ösvény mellett, de röhögcsélésünk oka, a magassági eufória, sokkal elgondolkodtatóbb volt számomra.

Gyorsabban kapkodtuk a levegőt, vigyorogtunk is az oxigénhiány miatt

Állítólag léteznek bizonyos növényszármazékok, amelyek nevetgélős, ellazult tudatállapotot idéznek elő, bizsergetik a végtagokat, élénkítik a fantáziát. Ilyen érzés lett úrrá rajtunk a szerpentin közepén, amikor kiszálltunk az autóból. Először azt hittem, csak én vagyok tripen, mert beteljesülni látszik egy sokéves álmom, de aztán észrevettem, hogy nővérem is vigyorogva hadonászik a minket körbevevő hegycsúcsok felé, és magyarázza, milyen vicces, hogy a felhőkkel egy magasságban vagyunk. Na, ilyen állapotban nem szeretnék egy hatszáz lóerős, turbós összkerekest terelgetni a szakadék peremén.

Szerencsére nem is kellett, elég volt Graynek húzni egy egyest, és tizenöt mérföld körüli sebességgel kormányozni szépen felfelé a meandervonalon, mint egy kalapos škodás. Azért nem a kifliket adogattam egyik kezemből a másikba a visszafordítókban, de papásan vezettem, nincs mit szépíteni.

Furcsán méregettek, amikor beálltam a motorosok kedvenc fényképezőhelyére

Nyilván, amikor egy tisztességes autóbuzi a Pikes Peakről fantáziál magányos estéken, nem egy kilencvenvalahányról hatvan lóerőre gyengült négyajtós limuzin fosbarna volánja mögé képzeli magát, engem mégis a foltos ülés veszélye kerülgetett a boldogságtól. Amikor a szédelgő turistákkal közepesen benépesített parkolóba megérkeztünk a hegytetőn, kipipálhattam egyet azok közül az élmények közül, amelyeket talán összejön cédulával tologat maga előtt az ember éveken át. És mivel a nemzeti park az év ötvenegy hetében nem versenypálya, hanem turistaút, gyakorlatilag mindegy is volt, mennyi a lóerő, hiszen így is, úgy is be kellett állni a húsz mérföldes tempóval felfelé kígyózó autókonvojba.

Akkora a forgalom, hogy száguldozásra esély sincs

Lefelé már csak arra kellett odafigyelni, hogy a féket ne melegítsem túl. Erre szinte minden kanyar után figyelmeztet egy tábla, de az amerikaiak biztosra mennek. Naponta több száz autó mássza meg a hegycsúcsot, és az élményeket bódultan feldolgozni próbálva gurulnak lefelé a sofőrök, ráadásul szinte mindenki automata váltóval, amellyel életében talán egyszer, ha kipróbálta, mi történik, amikor D-nél hátrább húzza a kart. Körülbelül ötszáz méter szintkülönbség után ezért fékellenőrzésre állítanak meg mindenkit néhány másodpercre, amíg egy infrás kézi készülékkel megmérik a féktárcsa hőmérsékletét. Profi dolog, remek ötletnek tartom, bárki is találta ki. Nekünk nem kellett félreállni, féktárcsánk hideg volt, mint a hegyi patak vize, ilyen jellegű kérdésekben kellő biztonsági távolságot szoktam tartani. Elég fékbetétet égettem már szét hegyen felfelé, lefelé nem szeretem az égett műgyanta szagát.

Innentől mondjátok meg ti, merre menjünk, robotként vezetek plázától plázáig, ha kell – ígértem a lányoknak, miután leértünk, annyira megtöltötte a receptoraimat a szédületes délelőtt. Szerencsére elég volt kompenzálásként megállni néhány garage sale-nél, pár perc alatt végigbogarászni az udvarra kipakolt kacatokat – az eddigiekből már valószínűleg lejött, hogy útitársaim nem panaszkodtak a sminktükör hiányára.

Dudoros kerék le

A kopogás viszont, amely lassan rázott, nem kevert vodka martiniként tér vissza a sztoriban, a hegymászás mámora után egyre jobban elkezdett zavarni. Kétségkívül sokat erősödött, amióta elindultunk, és meredekebb emelkedőkön már mintha a vállamon kopogtatott volna az a drága gömbfej: lassan az idegeimre ment.

Ha nincs akut baja az autónak, szereljünk szorgalomból. Mikor megálltunk egy szupermarketnél feltölteni uzsonnakészletünket, bejelentettem napi autóápolási igényemet, nem utolsó sorban azért, hogy kibújjak a bevásárlás kötelessége alól. Elméletem szerint ugyanis a jobb első kerék tökéletlensége rázta be a kicsit lötyögős gömbfejeket, talán egy apró dudor vagy kezdődő szálszakadás miatt. És volt is egy nulla kilométeres pótkerekünk a csomagtartó alján kialakult akváriumban, amellyel reméltem, hogy meg tudom szüntetni legalább a rázást, ha a lötyögést nem is.

Rozsdalében pácolt pótkerék a helyén

Ha teljesen őszinte vagyok, be kell ismernem, hogy igazából hiányzott már egy rendes szerelés, a hiányt pedig egy kerékcserével próbáltam elkenni. Kellemes negyedórás művelet volt, gyorsabban ment, mint a bevásárlás; egyedül a végén, amikor elégedetten hajítottam a mélyedésbe a valóban apró dudorral büszkélkedő bal elsőt, fröccsent az arcomba a rozsdás lé.

Ettől függetlenül elégedetten mostam kezet és arcot a műtét után – végre megint piszkálhattam rozsdás csavarokat – az eredmény viszont elmaradt. Ugyanolyan vidáman kopogtatott a gömbfej továbbra is, de legalább úgy érezhettem, tettem valamit ellene. Nem jött össze, van ilyen. Végül is már alig ezerkétszáz mérföld volt hátra, ki fogja bírni. Biztosan.

Kesztyű is lett volna, de valamiért nem akartam felvenni

A Sziklás-Hegységben töltött napunkat a Rocky Mountains nemzeti parkon átgurulva fejeztük be – ott állítólag normális, hogy ötpercenként váltja egymást a havas eső és a szikrázó napsütés – majd másnap országúton vettük célba Salt Lake City-t, a mormonok fővárosát.

Még mindig a Pikes Peak élményének a feldolgozásával voltam elfoglalva, miközben már a Rockies túloldalán gyűrtük magunk alá a mérföldeket. Laza napot terveztünk, esemény utáni réveteg állapotban szívtam tüdőmbe a végre szárazabb levegőt, amikor az út bal oldalán a távolban megcsillant valami. Pontosabban egy nagyobb halom valami. Lassan dolgozta fel az agyam az információt: mire felfogtam, hogy egy gigantikus bontó terpeszkedik a dombtetőn, már el is mentünk mellette.

Nem tudok magamhoz térni

Rendőrkanyarral fordultam volna vissza, ha jó lett volna a kézifék, annak hiányában maradt az ipszilon-forduló. Ezt nem lehet kihagyni. Számtalan legendát hallottam már az amerikai bontókról, ahol hegyekben állnak a Porschék, hibátlan Mercik pihennek végtelen sorokban, vagy éppen a japán ipar remekművei porladnak el szépen lassan, ahogy a természet feltartóztathatatlanul nyeri vissza rozsdapöttyönként, amit elvettek tőle.

Ike bontójában ugyan szinte kizárólag amerikai vassal, illetve vasoxiddal találkoztunk, de abból irdatlan mennyiségben. A morgós kis dakszli már a műhely mögött pár lépéssel megunta, hogy kísérjen minket, ő tudta, nem ötperces lesz a látogatás. Nekem akkor még fogalmam sem volt, mekkora sokk vár rám, a bejárattól a valódi junkyard felé vezető úton még egy régi Camarót is lelkesen körbejártam, örültem, hogy találtam egy hetvenes évek-beli járgányt. De ami a birtok hátsó részén fogadott, azt így, derült égből képtelen voltam feldolgozni.

Négyajtós. Értéktelen?

Nem értek igazán az amerikai autókhoz, a képeket ezredszer végigpörgetve sem tudom megállapítani, hogy milliókat érő ritkaságokat, vagy értéktelen tucatautókat halmozott fel a bontós, mondva: hely, az van bőven. Némelyikről azért sejtettem, hogy nem lenne kidobott pénz restaurálni, bár a nagyja itt-ott hiányos, többé-kevésbé törött kombi vagy négyajtós volt, ami a veteránosok szemében felét sem éri egy kupénak, kabriónak. De így, egy kupacban, észbontó hangulatot árasztottak. Tévelyegtem a térdig érő kiszáradt gazban, a rovarok lépésenként spricceltek szét előttem, és nem tudtam magamhoz térni. Itt egy óriási kombi a hatvanas évek elejéről: a motorháztető felgyűrődve - frontális baleset lehetett. Talán egy család utazott vele a hegyekbe, aztán csúnya vége lett a kirándulásnak, az autót pedig nem volt érdemes megjavíttatni. Legalább harminc éve rohad már itt, a többi autóval együtt, az állapotból legalábbis erre következtettem.

Napokat el tudnék tölteni itt

Micsoda borzalom, ez villant be először, miközben csodáltam a furcsánál furcsább rozsdás gépeket. Itt rohadnak el olyan gyönyörűségek, mint ez a Studebaker, mikor pár hónap munkával eredeti állapotba lehetne hozni, és olyan lenne, mint új korában. Simán menthető az autóknak minimum a fele. De vajon akkor is így szédülnék a látványtól, mint most, amikor látni a szétrepedezett műanyagon, a szétmattult, málló festéken, hogy nem kevés idő telt el, amióta ezeket letámasztották? Nem. Ez így szép, ahogy van: mindennek megvan a helye. Egy veterántalálkozón egy fényesre vakszolt Fairlane mellett valószínűleg lefittyedne a szám széle: megint egy csillogó tepsi - olyan, mint a többi. Így, ebben az állapotban viszont szívesen beállítanék egyet a kertembe, ha lenne.

A street art Utah-ban is virágzik

Egészen estig, amíg meg nem érkeztünk Salt Lake Citybe, ezen pörgött az agyam, persze csak szép lassan, ezerötszázas fordulaton, mint egy big block az országúton.

Maga a sóstó egy madártetemekkel körbeszórt büdös tócsa. A leírások alapján nem gondoltam, hogy ennyire émelyítő. Viszont a sósivatag, amely Bonneville Salt Flats néven fut, na, az pont olyan, amilyennek képzeltem. Véget nem érő síkság, nulla épített környezet, valahol a távolban sziklás hegyek. Egy rövid kitérő erejéig letértünk az autópályáról, hogy megnézzük a land speed rekorderek természetes életterét, meg persze Gray-t is rá akartam gurítani a biliárdasztalra, hogy legalább merész fantáziaként megérezze a sebesség mámorának ízét.

Sebességrekord? Pfff, mi Kalifornia felé tartottunk

Kicsit meglepett az óriási csődület, a hot-rodok inváziója, a lakóbuszok százai. Nagy felfordulás volt, csak pislogtam, hogy milyen csótányokkal korzóznak a srácok. Csak két héttel később, itthon tudtam meg, hogy éppen a Speed Week volt az, amire tizenöt dolcsi belépőt szedtek – ha ott és akkor birtokában vagyok ennek az információnak, elbizonytalanodtam volna, hogy maradjunk-e. Így egy vállrándítással elintéztük, és mentünk tovább – siettünk Kaliforniába.

Lájkoltam

Renóban aludtunk, tettünk egy kitérőt a Tahoe tó felé, majd a már megszokott délutáni vízforralás után beálltunk a San Francisco felé hömpölygő autóáradatba a Highwayen. Nagyjából száz mérföld volt hátra, én már egy teázgató brit nyugalmával hallgattam a kopogást, érezve, hogy hamarosan célba érünk. A mérföldszámláló nemrég fordult át a száznyolcvanezren, büszke voltam Gray-re, hogy elhozott minket ide, meg egy kicsit magunkra is, hogy bevállaltuk. Majdnem négyezer mérföld nem kevés, kilenc nap alatt. Kicsit zúgott a fejem, a sok élménytől telítődtem, újat már nemigen voltam képes befogadni.

Lombard street, San Francisco

Ebben a zsibbadt hangulatban jelent meg a tükörben a villogó fényhidas fekete-fehér Crown Victoria, én meg összeszorított fogaim között leheltem hangtalanul a bazmegeket. Ne már, itt vagyunk a célban, két pixelnyire a Golden Gate hídtól, amin ha átmentünk, már seprűnyéllel kitámasztott gázpedállal engedhetjük a Camryt a Csendes-óceánba – teljesítette küldetését. Egy igazoltatás úgy hiányzik, mint egy jégcsákány a homloklebenyembe, nem akarok magyarázkodni a papírrendszám miatt. Különben is, már fogalmam sincs, mit mondott Dave, hogy kezdődik a mese, amit be kell adni a rendőröknek.

Fölöslegesen paráztam: a Ford elhúzott mellettünk, mielőtt félreállhattam volna, viszont két autóval előttünk beállt középre, és lelassított negyven mérföldre. Vagy negyedórán át fogta így vissza a forgalmat, előttünk jókora űrt képezve, amit mint kiderült, egy defektes kamion mentésére használtak ki. Elhaladtunk az út szélére kivontatott pótkocsis mellett, és már húzott is kifelé a rendőr. Ügyes megoldás, lehetne mit tanulni tőlük.

Csak egy percre álltam be a mozgássérült-parkolóba, a fénykép kedvéért

Hogy átmentünk-e a Golden Gate-en? Simán. Nem volt orgazmikus élmény, túl fáradt voltam ahhoz, hogy kitörjön belőlem a határtalan öröm, de azért szétáradt a végtagjaimban az elégedettség, mint a nikotin a hetek után elszívott első cigarettából.

A legszarabb hotelt fogtuk ki San Francisco belvárosában, ez meggyőződésem. Egyszerűen tele volt minden, nem maradt sok választásunk. Az ablakunk egy hulladékudvarrá alakult lichthofra nézett, a személyzet elképesztően barátságtalan volt, de így legalább korán leléptünk várost nézni. Másfél napunk maradt, és még el akartuk sózni az autót. Igaz, ha egyszerűen ott hagytuk volna a repülőtér parkolójában, akkor is jól jártunk volna, de annyira megszerettük, hogy úgy éreztük, jobb sorsra érdemes.

Az eladás előtti percekben még lőttem pár belső képet

Sonny volt az egyetlen, aki legalább lanyha érdeklődést mutatott a 86-os Camry iránt a telefonban, pedig legalább öt releváns hirdetőt felhívtam a bármilyen autót megveszek rovatból. Délelőtt tizenegyre beszéltük meg a találkozót San Francisco egyik kevésbé előkelő negyedében. Korábban érkeztünk, volt időnk körbejárni a hónapok óta a sarokra letámasztott csotrogányokat, amikből a kereskedés állt, és az irodát is megtaláltuk, vagyis egy alagsori pókhálós ajtót a megadott címen.

Telefonon pontosítottunk: jön, de csak fél óra múlva várható a becsapódás. Addig még elbeszélgettünk egy-két kereskedővel a környéken, de éppen egyiknél sem volt a helyszínen a döntéshozó, ezért visszatértünk a sarokra, és találgattunk, melyik érkező autóban ülhet vajon Sonny. Tíz perc feszengő várakozás után méltóságteljesen begurult mögénk egy fehér Lincoln Town Car, és kibuggyant belőle a száznyolcvan kiló körüli közepesen rosszarcú nepper.

A lökhárítót érdemes megnézni

Kézfogás: Sonny – Andy. Egyszer figyelmesen körbejárta a verdát, majd közölte, hogy megkerüljük vele a háztömböt. Nem ellenkeztem. Gray hozta a próbautas formáját, vagyis egyetlen gyanús hangot nem hallatott, miközben Sonny letesztelte a váltót meg a motort. Lyukas a leömlő, ez volt az egyetlen megjegyzés, amivel nepperünk méltatta a produkciót, én meg ráhagytam. Ha tudná. Hogy a katalizátorunk valahol Indianában figyel Lalo udvarán, a ventilátoron ott fityeg az ott felejtett drót, a kopogás meg csak valami parajelenség miatt nem szólalt meg. Nem volt lelkiismeret-furdalásom, amikor átvettem a százötven dollárt, amit rövid értekezés után felajánlott. Nincs rendszáma a kocsinak, se szmogtesztje, magyarázta, különben adna háromszázat. Régi dílerszöveg, de nem érdekelt, pár óra múlva indult a repülőgépünk. Két aláírás, búcsúpillantás Gray felé, majd maradt a bizonytalan tudat, hogy talán még valaki jól jár vele. Sose tudjuk meg.

P1080566

Szerszámkészletünket két sarokkal odébb elajándékoztuk Modestónak, a Kubából átszökött hajléktalannak, majd a jóleső jótékonyság után azonnal megéreztük az autótalanság nyugtalanító érzését. Egy óra gyalogútra voltunk a belvárostól, pedig öt perc alatt ideértünk. Viszont teljesítettük a feladatot, gyakorlatilag egy óra alatt túladtunk az autón, ráadásul nem is szégyenteljesen, bontóban.

Még egy kis rezümé van hátra, mielőtt átadnám a szót a vényóckövetelők kánonának. Dollárra pontosan ugyan nem tudom megmondani, hogy mennyit költöttünk, de kábé kilencszáz ment el az autóra, amiből ugye százötven visszajött. A fogyasztást nem kell összehasonlítani semmivel, önmagában is szép érték, 7,5 körül mozgott, így a benzin kijött négyszáz dollárból. A hatvandolláros motelekkel, középkategóriás fastfooddal, belépőkkel, apróságokkal nagyjából feldupláztuk az autóra költött összeget, hogy ne kelljen konkrétumokba bocsátkoznom.

Igazából csak azért számoltam most össze, mert többször nekem szegezték már a kérdést. Pedig nem ez dönti el, hogy megérte-e. Hanem az érzés, amikor hátradőlök, és peregnek a képek, pedig már pár hete hazaértünk. Egy mondat a történet: vettünk egy autót New Yorkban, átmentünk vele San Franciscóba és eladtuk. Nem sok. És nem beszélnék rá senkit sem, hogy így csinálja, de nekünk így sokkal több volt benne a két hétben, mintha a bérlés mellett döntöttünk volna. Mert a kipufogóhegesztés, vízforralás, drótozás nekünk olyan volt, mint a juharszirup a palacsintára. Van, aki szereti, van, aki nem.

A bejegyzés trackback címe:

https://belsoseg.blog.hu/api/trackback/id/tr732285353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ChPh 2010.09.12. 11:05:19

nice :D

like it :D

nah szóval gyú vót olvasni, jó kis túra lehetett :)

Virago_1000 2010.09.12. 11:08:44

Nagyon jo sorozat volt, kar hogy vege van. Az biztos, hogy eleted egyik legemlekezetesebb nyara volt, es lesz mit meselni az unokaknak. Gratula erte. Irigy vagyok :)

Ronin_ 2010.09.12. 11:20:20

Köszönjük az írást!
Jó volt!

thinker_ 2010.09.12. 11:21:14

Örülök, hogy sikerrel jártatok!

magyartomi 2010.09.12. 11:34:35

Nagyon tetszett!Régebben több időm volt és nagyon szerettem könyvet olvasni,ma már kevesebb de simán el tudnám képzelni egy jó kis könyv formájába bővebben.Persze a mai könyvpiac....

McK (törölt) 2010.09.12. 11:43:44

Én nagyon nagy dolognak tartom ,amit tettél,és irígyellek érte.
Többségünk ehez gyáva nyúl,sokkal egyszerűbb kirepülni Ciprusra, tengerbe lógatni a lábunk nyaralás címén..
Te viszont olyan élményeket szereztél,amit Riminiben nem lehet,hiába szép a tengerpart.
Neked senki sem mondhatja majd,hogy nem merted megvalósítani az álmod.
Írj.
Minél többet..olvasni fogjuk.
Bár a cím nekem is hatásvadász,még így is imádtam az egészet.

Julio123 2010.09.12. 11:43:50

Tökéletes írás!
Nagyon tetszett a story és a stilus is teljesen rendben. Remélem még sok hasonlót látunk tőled!
Kösz

McK (törölt) 2010.09.12. 11:45:26

@Balu1st: Volt bontóban,nem?
Ennyire nem érteni?
Ott fényképészkedett..

k13 2010.09.12. 11:48:34

...az a bontó....álom :)

K.teknőc · http://www.homlokzatihoszigeteles.hu/ 2010.09.12. 11:55:11

Erre az írásra vártam már egy hete!Gondolom már nem fog erről az útról többet írni, de ha vannak még képeid, azt szívesen fogadjuk! Nekem is kedvem támadt egy ilyen úthoz...

GYUSZI BACSl · http://special.blog.hu 2010.09.12. 11:58:30

jó buli lehetett, de én biztos nem vállalnám be ilyen körülményekkel

lehet, hogy már túl öreg és túl kényelmes vagyok (:

GYUSZI BACSl · http://special.blog.hu 2010.09.12. 12:00:17

de ha mondjuk egy ilyet szerváltatok volna az úthoz, még meg is gondolnám magam:

special.blog.hu/2010/06/18/toyota_century

ebben lehetett volna mindjárt aludni is és akkor nem kell szar hotelekre költeni ...

Castigliano (törölt) 2010.09.12. 12:00:33

Nagyon jó írás volt ez is!
Felejthetetlen út lehetett.Irigy vagyok nagyon.

Krisi 2010.09.12. 12:08:59

jó történet volt, kérünk ilyeneket még, sokat :)

@Andy"Asshole"Stumpf: neked ezért fizet valaki?

ommm 2010.09.12. 12:11:07

Szép volt Telóman!

ommm 2010.09.12. 12:13:04

@Andy"Asshole"Stumpf: Pihend ki magad. Sok ez most neked egyszerre.

Bambano 2010.09.12. 12:22:11

Szerintem a cikk, mint újságírói teljesítmény jó, csak ha én bementem volna arra a telepre, nekem az roncstelep lett volna, nem felújítandó amerikai tepsik tárolója...

Magyarvagyok_Nemturista 2010.09.12. 12:23:31

Azt hiszem egy ilyen túrán én is szívesen részt vennék.

Leadfoot 2010.09.12. 12:29:50

Én is akarom! Valaki dobjon már meg 3-400ezer forinttal... a Csikós Pontonjára gyűjtött pénz megvan még? :-DD

s.o.v.i.e.t. 2010.09.12. 12:30:20

átkozottul veszettül jó írás, élmény és képek! minden nap menj valahova és add át így! "Sok a pénzem! Kevés a leleményességem!" hirdetési lehetőséggel bíró emberek bérkirándulója lehetnél. a talán összejön cédulákat kipipálni végig! életemben nem drukkoltam írásnak és végképp nem 107 fényképnek, hogy soha ne érjen véget. kösz mindent!

skorpantó 2010.09.12. 12:34:00

Gratulálok az úthoz és a cikkekhez!Tiszta Easy Rider...:)Azt nem tudom,észrevettétek-e,hogy az autóbontóban hervadó autókon a krómozott lökhárítók mennyire csillognak?

mennyi?husz! 2010.09.12. 12:35:32

Alapvetoen az a baj, h egy-egy nap alatt x alam y varosaban nem lehet belszagolni az ottani eletbe szerintem. Na persze itt nem is az volt a cel de ha mar kint jar az ember... plussz ugye ez igy (ahogy mar fentebb is irtam) egy "rush hour" az egesz.

Phrascarica 2010.09.12. 12:39:25

Egy ilyen írás mindig jól jön a TC-nak még sok ilyet, egy ilyen háromrészes felér kb 78 új autó teszttel!

a márk 2010.09.12. 12:40:38

@Andy"Asshole"Stumpf: egy igazi személyeskedő pöcs vagy...

pickapu 2010.09.12. 12:59:16

Jó kis olvasmány volt. Olyan székhezragasztó fajta.

yaffa · http://www.yaffa.blog.hu 2010.09.12. 13:04:06

milyen kár, hogy már lemaradtam az alteregó kommentjéről :D
Egyébként meg csak így érdemes kirándulni.
Az ,hogy saját autó, bérautó vagy egy vásárolt autó, már annyira mellékes kérdés, a lényeg az az élmény mennyiség, amit így tolsz magadba.

Halálos_fogkefe 2010.09.12. 13:06:28

@Rocko-: na ja, mikor megadja magát a kocsi, lehet a tájat nézni eleget :)

jmakri 2010.09.12. 13:23:30

Köszi, hogy megosztottad velünk az élményedet!
Kicsit elszomorító ez a turbó mód - avagy átszaladtunk amerikán, de ma már ez van mindenhol, alig van idő bármire is. De ahogy írtad, telítődtél az élményekkel, így hát akkor rendben is van ez.
Utólag elgondolkozva, igazából lehet kéne jópár hónap egy ilyen útra, lakóautóval, hosszú akár fizunélküli szabadsággal, vagy nyugdíjasan...
Szóval jó cikk volt, végig élveztem olvasni, ennyi pont elég is volt.

equium 12345 2010.09.12. 13:29:36

jo kaland lehetett
ha a szerszamosladamat vihetnem en is bevallallnam ;)

dansun 2010.09.12. 13:33:28

...na, csak kibírta Friszkóig, gratula! azért, ennél a toyotánál szebben mutatott volna a képeken valami ilyesmi:
indafoto.hu/dansun/image/261087-353ffa3a
:) ...az uccsó képről jutott eszembe. :)

Dr_utcai_arcos 2010.09.12. 13:35:11

Gecccciiiii!Ez nagyon ott volt! Ha értenék az autókho', egyszer én is nekivágnék. Sajnos,még csak a tankolás megy :S.Na de majd egyszer!

GGG77 2010.09.12. 13:39:23

Jól ír az András, van íze, szaga.
Minél több ilyen cikk, annál jobb!

Szekuriti Blogger · http://szekuriti.blog.hu 2010.09.12. 13:42:12

Szó szerint kurvajó írás, csak megjegyezném, hogy a címadás borzalmas. Az előző cikk "Coloradoig bírta az 500 dolláros Camry" címéből nekem az jött le, hogy addig bírta csak, és nem az, hogy nah, Coloradoig már kibírta, majd csak lesz valami ezután is. Másrészt a mai címmel meg azt vártam, hogy a bontó lett a végállomás az autó részére, s nem egy látogatás miatt lett ez a cím.

Amúgy még sok ilyen cikk kellene, grat!

Szekuriti Blogger · http://szekuriti.blog.hu 2010.09.12. 13:43:21

@pickapu: jaja, én is azon izgultam, hogy végig bírom -e olvasni meg a képeket megnézni a Forma-1 előtt, mert fel nem álltam volna...

Rocko- 2010.09.12. 13:44:57

@Halálos_fogkefe: héé, nem wankel ez! :DDD

amúgy ja, nézed a tájat. aztán kb. 1 óra alatt veszel egy hasonló kocsit, és mész tovább. fogyóeszköz.

Luk Szájpóker 2010.09.12. 13:50:51

Jó volt, tetszett!! Köszi!

Csatlakozok a hatásvadász blikk típusú címek ellen. Mondjuk én akkor is elolvasnám a cikkek 85%-át,ha csak sorszámozva lennének az írások... :-))
Nem tudom, hogy más hogy van ezzel, de a Csikós megint szerel vagy BMW 635 teszt típusú címekre is simán kattintanék.
Még egyszer köszi és szép napot Mindenkinek!

ocsisajt78 2010.09.12. 13:56:06

ALLAT VOLT!!!!44

Egyszer en is vegig akarom majd ezt csinalni! :)

marpszi 2010.09.12. 14:04:04

2010-ben eddig a két "road-article" volt messze a legizgalmasabb írás a TC-n. A Domsjö Express meg ez.
Gratulálok!

madbalee 2010.09.12. 14:29:27

Az ilyen posztok miatt szerettem meg anno a belsőséget. Kár hogy az utóbbi 2 évben egyre kevesebb ilyen van:(

streetsta · http://managertoys.hu/ 2010.09.12. 14:46:51

A SXY LEX rendszám mindent visz!

Bandi, kegyetlenül irigy vagyok. Ez a sztori így, Gray-jel kerek. Ezerszer nagyobb fun, egy hozzánk hasonló idiótának legalábbis biztosan, mint bérelt kocsival.
A bontó csodás volt, egyetlen hiányérzetem van: miért nem vettél egy cirkálóról meg egy hátsó lámpát, asztali dísznek? Vagy azt a Power Glide feliratos csomagtér fogantyút?
Ja, a T1-eket látva szerintem egy páran szívgörcsöt kapnak.
Bandi, nagy vagy.

kis csibe 2010.09.12. 14:58:05

NAGYON NAGY GRATULACIO!

Nagyon irigy vagyok en is rad!
Csak igy tovabb, nagyon tokos gyerek vagy!

Ronin_ 2010.09.12. 15:11:28

@streetsta:

Szerintem a VW-fanok sorba állnak Andrásnál a bontó címéért:-)

Stump András 2010.09.12. 15:22:55

Kösz mindenkinek. Ritka manapság ennyi pozitív komment.
@streetsta: Révületben voltam, megtelt a memóriakártya. Átvitt értelemben és igaziból is.

dumbola 2010.09.12. 15:58:51

Kitűnő stílusban megírt, rendkívül szórakoztató olvasmány!
Csikószsóttti mellett Te vagy a másik legjobb szerző az autós műfajban!
Gratula az úthoz és az íráshoz is!
Köszönjük, ilyenekért érdemes olvasni a Totalcart...
Publikálj minél többet, van tehetséged hozzá! (ezt nem lehet megtanulni a trendi médiasulikban!:-))

mtk001 2010.09.12. 15:59:53

Gratulálok !
Ilyen utról én is álmodozom ...

dakar11 2010.09.12. 16:08:46

Sziasztok! Egy kis segitseg annak aki nem akar ennyire rossz autóval közlekedni. A nyár folyamán én is megtettem ezt az utat, csak én vissza is autóztam New York-ba, egy kölcsönzött autoval aminek a bérleti dija 916,00 euro volt 51 napra. Ugyhogy nem fenyegetett a lerobbanas veszélye és tényleg csak az utazásra kellett koncentrálni a 89oo mérföld során.
Ugyhogy szerintem a kis utánnajarassal a kölcsönzés kifizethetőbb lehet.

kenguru99 2010.09.12. 16:18:38

A 103-mas képen látható gép eszméletlenül cool! Nekem kell egy ilyen. Valaki tudja, hogy ez mi?

tlantos 2010.09.12. 16:26:28

Szep tura volt.
Bar ahogy nezem, 1000 dollar korul 3 hetre mar viszonylag uj autot is lehet berelni, szoval valoszinu inkabb azt valasztanam :)

romesz 2010.09.12. 16:28:38

@dakar11: az lehet, hogy kifizethetobb. De egy kolcsonzott autorol irni a belsosegben nem sokat lehet.
Az igaz igy sem irt sokat se az utrol, se az autorol.

madbalee 2010.09.12. 16:49:54

@streetsta: "A SXY LEX rendszám mindent visz!" én is ezt néztem;)

dansun 2010.09.12. 16:59:44

@kenguru99:
...nekem inkább a 1957-es DeSoto a 64. képről! :)
...az igazi kincs!

djkoxi 2010.09.12. 17:06:29

Nagyon jó írás volt! Köszönöm!

SquareWire 2010.09.12. 18:32:46

Én is gratulálok! Mi is ugyanezt tervezzük, csak motorral. Addig pedig csak irigykedem ;)

zeugma 2010.09.12. 19:45:24

"Ha nincs akut baja az autónak, szereljünk szorgalomból."
"Ha teljesen őszinte vagyok, be kell ismernem, hogy igazából hiányzott már egy rendes szerelés"
"végre megint piszkálhattam rozsdás csavarokat"

Őrült, de legalább tudja magáról és beismeri :-)

Csumpi Hálidéj · http://www.ezerkecske.hu 2010.09.12. 20:06:25

Gratulálok az úthoz!

Kanadában én is voltam ilyen bontókban.
Az egyikből a lábamnál fogva húztak ki, miközben ajtóoszlopokba kapaszkodtam!
Azért begyűjtöttem pár emblémát!

Csumpi Hálidéj · http://www.ezerkecske.hu 2010.09.12. 20:22:13

@dakar11:
"kis utánnajarassal" akár könyvtárat is találhatnál a lakóhelyeden.

Megéri.

@tlantos:

Ennyi fantáziátlan izét....

Beard 2010.09.12. 20:33:00

Jól van András, én is gratulálok az úthoz. A Toyota remek választás volt, örülök, hogy a kalandot választottad a kispolgári nyaralás helyett. Ezt biztosan nem fogod elfelejteni 5 év múlva.

Tom4444 2010.09.12. 21:32:57

Gratu!
Jók voltak a cikkek, köszönet érte!
Kéne még sok ilyen, állati jó sztorik ezek, mikor az autóbuzi utazik!

gabexka123 2010.09.12. 21:57:50

Szép sztori, gratula! Komolyan, kedvet kaptam én is egy nagy amerikai autózásra. Nekem is az autózás lenne a legnagyobb élmény az egész nyaralásban. Bárcsak ott lehetnék a kis 86-os Colt-ommal és én is megtehetnék 4000 mérföldet... :)

bonesteve · http://www.bernepper.hu/ 2010.09.12. 22:02:07

Amennyiben mutatkozik érdeklődés, pont ilyen túrákat szervezek.

http://www.facebook.com/profile.php?id=100001071895812#!/notes/amerikai-kalandturak/amerikai-kalandturak/105302232863875

romesz 2010.09.12. 22:18:26

@bonesteve: amit te tervezel az pont nem ilyen :D

bonesteve · http://www.bernepper.hu/ 2010.09.12. 22:25:07

Ehhe.
Dehogynem.
Bármi, amit szeretnél.
Voltunk NASCAR versenyen, motoros túrán és voltak srácok kurvázni Las Vegasban.
Szóval a lehetőségek határtalanok.

Igaz, a bizonytalansági faktort igyekszünk a minimálisra csökkenteni.
De ha valakinek az a perverziója, hogy egy kotlával akar szívni az úton, az is megoldható természetesen.

Élvezettel olvastam a beszámolót, 1993-ban három hónapot töltötem úton az USA-ban, én driveawayt csináltam, amely lehetőség még most is létezik.

Kalandokból bőven van, bármit megoldok, hidd el! :-)

Carrotfield 2010.09.12. 22:33:06

@Stump András:
"Ha nincs akut baja az autónak, szereljünk szorgalomból."

Ez a mondat űber !

Grats, Szép volt, stb

romesz 2010.09.12. 22:51:29

@bonesteve: haha

Las Vegasban kurvazni valoban nagy kaland.
Foleg mert illegalis es barmikor bortonbe vaghatnak barkit erte :D
Ha valaki nagyon arra vagyik akkor erdemes atmenni Nye vagy Lincoln megyebe ahol nem tiltja a kupikat a torveny :)

ScitecJoe 2010.09.12. 22:55:14

Huge respect!irigyellek nagyon!kiraly vagy!

Levai Jutka 2010.09.12. 23:15:03

Ez a Vatanen-film nagyon állat, nem láttam még eddig.

silurus 2010.09.12. 23:19:24

Megérte. Neked is, nekünk is. Köszi.

Carrotfield 2010.09.12. 23:33:00

@ommm:

Be lehetne fognotok posztilag gyakrabban ezt az Andris gyereket, olyan jól ír, mint a kopasz és semmi negatív hullám.

petru 2010.09.13. 04:23:39

@mennyi?husz!: igazad van, a fenykepek sokat segitenek. Egeszen mast lat az akinek esetleg mutogatod a fenykepet, es mast latsz te. Te latod az egeszet, meg erzed is az emlekeket, a fenykep a trigger.

romesz 2010.09.13. 04:29:28

Bontoban lehet, hogy adtak volna erte 2-300 dollart :D

Geresics · http://geresics.blogspot.com/ 2010.09.13. 07:17:59

Remek "cikksorozat" gratulálok, minden elismerésem!

Kazimír 2010.09.13. 07:59:31

Szép teljesítmény!

2010.09.13. 10:02:08

Eeeeeeeeez, ez vazzeg nagyon fini volt.
Kössz érte.
B

Peter Blau 2010.09.13. 11:26:34

Jól csináltad Stump András :-)
A következő út hova lesz? :-)
Fokváros? :-)
És Algériában vegyél autót az úthoz :-)
Na ez izgalmas kaland lenne :-)

skorpantó 2010.09.13. 12:18:25

@Levai Jutka: No az egyik alapmű akkor már megvolna:)A másik a Quattro die neue dimension című Helmut Deimel alkotás.Dávid Lapaj Sándor azt mondta róla,hogy a legszebb rallye film.Igaza volt.

blue moon 2010.09.13. 13:17:18

A cikk nagyon színvonalas, az út nagyszerű lehetett.
Egy kérésem van: Ne vegyétek át az egyre divatosabb dramatizált címadást. Az indexen pl. már minden második szó az, hogy "brutális". Amikor ezt a szót a Kossuth Rádióban is meghallom.... hát...
Ráadásul félrevezető. Nem bontóban végezte - legalább is te nem tudhatod.

Carrotfield 2010.09.13. 14:36:41

@blue moon:

Igazad van "Blikk-Fókusz-hangvétel" témakörben.

Erről az a sztori jutott eszembe, amikor London-ban a BBC dokumentum filmesei készítettek a pályaudvaron egy riportot, amelynek a végén a riportalany felszállt a vonatra, ami elindult, és elhagyta a pályaudvart. A felvétel végén szólt a kezdő operatőr, hogy jó lenne felvenni egy másik vonatot is ahogy elindul, mert nem sikerült a legjobban a felvétel. Erre a BBC-sek teljesen kiakadtak, hogy az operatőr ezt hogy képzeli, és hogy ez lehetetlen, mert a BBC-ben nem lehet olyat leadni ami nem igaz, és ha egy másik vonatot mutatnának akkor az a nézők félrevezetése lenne.

steven seagull 2010.09.13. 15:10:20

Mi a gond a címmel?! Volt bontóban a toyota? Volt. Akkómeg?

Csikós Zsolt 2010.09.13. 16:39:11

Én biztos béreltem volna bae' Van, aki csak azt keresi, hogyan szívjon. Ehhh...

Daily Shark · http://dailyshark.blog.hu/ 2010.09.13. 16:41:31

Jó ki road moviet írtatok :)

tetszett, bár én túl kényelmes lennék hozzá, hogy kövessem a példátokat.
De azért irígykedek kicsit. :)

dennisthemenace 2010.09.13. 18:05:41

@Peter Blau: Elmesz a pichaba bazmeg... Mar be is indult a fantaziam; Renault 12, Peugeot 504-505, Fiat 131...

dennisthemenace 2010.09.13. 18:07:16

@Csikós Zsolt: Mint peldaul a a magyar rendorok, amikor autos uldozesbe kezdenek, mert azt hiszik, a Cobra 11 nezese vezetesi tudast biztosit.. Aztan rohej targyai lesznek mindig...LOL

romesz 2010.09.13. 20:00:36

2 het mulva indulok egy 23eves jargannyal kb fele ilyen hosszu utra. Irjak en is majd rola, mikor vizet kell ontenem a gepbe?

:S

bonesteve · http://www.bernepper.hu/ 2010.09.13. 21:42:46

@romesz: Ki mit kér.
Ha tudnád, hogy kiket találtam, nem ezt mondanád természetesen. :-)

romesz 2010.09.14. 01:22:28

@bonesteve:

Nekem mindegy kit talaltal.

visszakettopadlogaz (törölt) 2010.09.14. 07:17:43

:) jo iras :)

( a mozgas serult helyre ha allsz es odamegy a rendor nem fogja erdekelni miota allsz ott es honnan jottel miert allsz ott stb... irgalmatlanul megbuntet - es ez igy helyes )

visszakettopadlogaz (törölt) 2010.09.14. 07:24:25

@romesz: merre lesz a menet? blogolj rola majd!!!!!! sok szerencset, jo utat!

streetsta · http://managertoys.hu/ 2010.09.14. 13:49:21

@romesz: Na, az mindenképpen megérne egy posztot:)) De az ablakmosó nem ér, csakis a blokkba töltött vízzel lehet fellépni.
Esetleg lyukas hűtővel, törött kardánnal, nyehhehe.

romesz 2010.09.14. 19:01:34

@visszakettopadlogaz: nem tudom eldonteni merre menjunk :D
Valoszinu a sziklas hegyseg lesz.
Persze megy fel majd a blogra az is.

@streetsta: a hutoviz valahol eltunik. Latom is nyomat, de ahol latni arra nem megy semilyen vezetek. Kb minden 300-500 kilometer utan egy-ket liter viz hianyzik :D

KAWAszaki 2010.09.15. 09:00:34

Kedves Stump András!
Könyvet kellene írnod.

romesz 2010.10.04. 07:33:48

@streetsta: az ut megvolt. Repedt hengerfej es meghibasodott valto lett a vege. Nincs 3. es 4. a kocsin. Masodikban kb 30km-el tud haladni. Az utolso 400km-t igy tettem meg vele. :D

Krisi 2020.04.28. 23:16:50

baszki, 10 év múlva is ugyanolyan jó volt elolvasni ezt az útinaplót :)

Krisi 2020.04.28. 23:27:22

baszki, 10 év múlva is ugyanolyan jó volt elolvasni ezt az útinaplót :)

Krisi 2020.04.28. 23:29:08

nyilvánbazmeg kétszer küldi el, jó érzés tudni, hogy két dolog örök: az adózás meg hogy a blogmotor egy kalap downsizingolt trágya foslé :D

OrbánJ 2020.11.25. 18:25:18

Most olvastam először, anno nem érdekelt, de most nagyon tetszett!
süti beállítások módosítása