Angéla hozta be a barna borítékot. „Vár valaki levelet Angliából?” – nem értettük, de nem tűnt üzleti levélnek, hát belemélyesztettem a kést a papírba.

Nem is láttam ilyet vagy tíz éve: kézzel írott levél csúszott ki az asztalra, mindössze néhány sorral, és egy angol nyelvű szórólap. Egy rövid pillanatra ugyan feléledt bennem a gyanú, hogy ez is csak valami hülye reklámlevél, amilyet egy időben kazalszám gereblyéztem a postaládámból a szemetesbe, de erről szó sincs. Külföldön élő olvasónk egyszerűen ezen az ódivatú, de épp ezért kedvesen személyes módon osztotta meg velünk egy felfedezését. Valóban meghatódtam tőle, mert eszembe juttatta, hogy mennyire szerettem az e-mail elterjedése előtt olyan levelet kapni, amiben nem csekk, határozat vagy hazudós reklámszöveg van.

A szórólap egyébként egyfajta vidámparkról szól, ahol azok a gyerekek érezhetik jól magukat, akik túl vannak a tűzoltó, rendőr vagy katona akarok lenni korszakon, és éppen a munkagépekért lelkesednek. Diggerland egy olyan vurstli – pontosabban egy egész hálózat – ahol a legtöbb játék nagy, sárga, nagyon nehéz vas. Van dömper- és munkagép-verseny, de kevésbé megszállottaknak dodzsem, gokart és minatűr Land Rover is.

Nem biztos, hogy itthon is megélne egy ilyen park, de az az érzésem, hogy egy próbát megérne: a nagy, zsír- és földszagú munkagépeket annyian csodáltuk gyerekként. Biztosan akad még apuka, akiben maradt valami az érzésből, és elrángatja a családot.