Mit tehet az ember, ha idősödik, már a rokkantmatrica is szükségessé vált, egyébként meg fóbiája van a forgalomtól, paranoiásan retteg attól, hogy belemennek az autójába, ráadásul a Merkur egy olyan koszszürke Samarával áldotta meg, ami annyira beleolvad a szintén koszszürke budapesti tájba, hogy még a perforációt sem lehet kivenni szabad szemmel?

Feláldozza az autó formai harmóniáját, mértéktartóan stílusos részleteit, és inkább láthatóvá teszi magát. Valahogy így.

 A folyamatos életveszélyben élő, ám védekezni képtelen állatoknál az evolúció szívós munkát végzett, hogy láthatatlanná tegye őket - gondoljunk a kaméleonra. Ám a budapesti forgalom ennek épp az ellentettje, itt az a jó, ha észreveszik az embert. Samarásunk pedig semmit nem bízott a véletlenre.

A lökhárítóra stílusos popszegecsekkel akkurátusan ráapplikált, három darabra szedett elakadásjelző háromszög, a csomagtérfedél minden szabad felülete teliragaszgatva láthatósági csíkokkal. A hátsó szélvédőn illik jól kilátni, még akkor is, ha esik, az ablaktörlőre pedig nem lehet azért mindent rábízni. Ezért a vízlefújó szélterelőket is megtaláljuk az üveg két szélén. Persze azok is visszaverős matricával kistafírozva minden oldalról, mert a kamionosok szemének is adni kell valamit. No meg a jobb és bal oldali külső tükrök megkettőzése sem maradhatott el, mint látják. Csoda, hogy a sárfogó gumikon nincs semmi feltűnő jel, de a tuning nyilván ott se várat magára sokáig. És még a tetőcsomagtartó is világoskék.

Elölről csak egy szolid, fél szélvédőt kitakaró mozgássérült matrica, valamint a lökhárítók oldalán egy kis finom csíkozás - sofőrünk szemmel láthatóan jobban bízik a saját képességeiben, mint másokéban. Látják, így kell ezt. Aki ebbe a Samarába belemegy, az bele is akart menni. A rosszindulat ellen pedig nincs védelem, maximum a hülyeség ellen, abszolút egyetértünk.